Csak te!/ Befejezett /

40 fejezet

Scharlott Blane

A tévét bámultam megállás nélkül. Még akkor sem néztem el amikor egy pohár vízért nyúltam az asztalra. Egyfolytában Carlos üzenete járt a fejembe.- ÁÁÁ, Charles kacsintott!- álltam fel a kanapéra, és örömömben ugrálni kezdtem. Majd hirtelen abbahagytam az ugrálást és eszembe jutott Noah. Amikor eszembe jut az a nő, mindig,de mindig elmegy a kedvem. Vissza ültem a helyemre, és csak azon járt az agyam, hogy vajon Noah is nézheti-e a meccset. Jahh, lehet ő élőbe nézi, hisz az apja a Ferrari csapatfönöke.

Egy szemforgatás után vissza tért a tekintetem a tv-re. Már nem voltam annyira felizgulva azokra a jelekre. Csak néztem és néztem.

Pár órával később

A tv nézés közben el aludtam és a telefonom hangos csörgése keltett fel.- Áuu.- állok fel a kanapé mellől.- Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?- figyelem a vérző könyökömet, amit az imént vertem be az asztalba, a telefonom csörgése úgy megijesztett, hogy le fordultam a kanapéról szó szerint. A telefonom csörgött tovább, nem adja fel a személy. Lassan oda sétálok a telefonomhoz, és a képernyőn megpillantom Charles nevét. Majd gyors megfogtam a telefonomat és hezitálás nélkül felvettem.

Scharlott gyere be gyorsan a paddockba!!- még köszönteni se volt időm. A szívem annyira hevesen kezdett el verni, hogy majdnem kiugrott a helyéről. Egy baj volt ezzel, csak Charles tudta előhozni belőlem ezeket.- Baj van?- sietve elkezdtem ültözködni.- Gyere gyorsan a garázsomba!- befejezte a mondatát és meg is szakadt a vonal.

A paddock húsz percnyire volt a lakásomtól, viszont én fele annyi idő alatt oda értem. Futottam Charles garázsához, megálltam a bejáratnál és levegőért kapkodtam. - Mennyivel tartozik nekem most Charles? Ha ez ő megtudja.- a lélegzetem kezdett vissza állni normálisba, ezért lassan beljebb merészkedtem.- Charles?- megpillantottam a srácot egy széken ülve egy pohár vízzel a kezében.- Mi az a nagy baj? Mert ha nem is akkora..- felállt és megfogta a csuklómat, egészen az öltözőjéig nem engedte el.- Had fejezzem be a mondanivalómat!- mondtam határozottan, egy egy gyors mozdulattal megszüntettem az, hogy Charles a csuklómnál fogva húz maga után.- Ha nincs nagy baj, akkor miért rángattál ide? A húsz perc helyett tíz perc alatt ide értem. Ahol tudtam futottam. Meg amikor meg láttalak a széken ülve egy pohár vízzel a kezedben.... a szívem félelemben úgy felgyorsult...- a mondatomat nem fejeztem be. Mert láttam, hogy Charles közbe akar szólni, ezért feleslegesnek tartottam, hogy végig mondjam a mondatomat.- Beszélni szeretnék veled!- kínomba fel nevetek. - Ez most ugye vicc? Azt mondtad a telefonba, hogy nagy a baj és, hogy siessek.- már azt se tudtam, hogy röhögjek vagy sírjak kínomba.- Máshogy nem jöttél volna ide.- magyarázta meg, egy részt igaza van. Nem jöttem volna ide csak úgy. De akkor is, a szívem majd kiugrott a helyéről annyira megijedtem, hogy baj van.- Na és mit akarsz mondani?- tereltem a témát az felől, hogy nehogy Charles szekálni kezdjen.- Akkor te két aggódsz értem?- lökött meg egy kicsit oldalról. A szája sarkában ott volt az a jellegzetes gonosz mosolya.- Essünk túl rajta.- sétáltam be önszántából Charles öltözőjébe.

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, kövess be, és csillagozd!🤍