Csak te!/ Befejezett /

34 fejezet

Scharlott Blane

Beléptem az ajtón és Charles fogadott.- Hát te?- kérdeztem tőle, úgy megijesztett.- Utánad akartam menni.- Értem, hát nem kell.- Azt én is látom.- jött utánam és leültünk a fotelekbe.- Mi történt oda kint?- Semmi.- hazudtam neki, kívülről lehet sikerült elhitettnem,hogy minden rendben,de belülről....- Oké, csak kérdeztem.- Mikor kezdődik a verseny?- Ezt most miért kérdezed? Mert tudtommal én haragszok rád.- Oké, akkor megkérdezem mástól. Például Landotól.- Egy óra.- Rendben,de az előbb mondtad,hogy haragszol rám. Azért nem faggattalak tovább ez felől.- Scharlott egy baj van, akárhogy is próbálok rád haragudni nem megy.- Ezt értem,de én se tudom,hogy miért haragszol rám.- Még jó magam se tudom,hogy miért. Ugye te nem haragszol rám?- Nem.- ahogy kimondtam,hogy nem felállt és átölelt. Itt döntöttem el,hogy nem akarok Charlesnak rosszat,nem fogom bezárni sehova. Most gyors azt kell eldöntenem,hogy elmondjam neki-e. Ha elmondom akkor megint balhét csinál, már csak az hiányozna. Nem,nem szólok neki. Jó messze elkerüljük azt a tárolót.

Fél órával később

Indulhatunk?- állt fel Charles közben az óráját bámulta.- Igen.- álltam fel én is. Kimentünk az ajtón és Charles pont arra ment amerre nem szabadott volna.- Ne arra!- Miért? Erre rövidebb.- nézett rám,nem értem nézéssel.- Erre szebb a kilátás, azt mondták.- Oké,de akkor siessünk.- Okés.- egész végig féltem,féltem hogy mi lesz. Vajon így is történni fog valami,hogy más fele mentünk? Annyi kérdés járt a fejembe.- Gyors átöltözök, várj meg nyugodtan itt, vagy a garázsba.- egy fokkal nyugodtabb voltam,de még teljesen nem nyugodtam meg, ezért inkább megvártam az öltözője előtt.
Szia! Van valaki ott bent?- mutatott egy nő az ajtó felé.- Szia! Igen!- Egyébként Isabel Hernáez vagyok, Carlos barátnője.- Én Scharlott Blane, Charles barátnője.- Nem megyünk el kávézni egyet? Kicsit ismerjük meg egymást.- Legyen!- gondolkodás nélkül belementem.

Üljünk le oda.- mutatott egy sarkos asztalhoz, ami a kedvencem volt. Charlessal oda szoktunk leülni, és itt jutott eszembe,hogy mit is tettem. Charlest egyedül hagytam. Talán nem lesz semmi, ott azért szoktak mászkálni emberek, nyugtattam magamat.- Te mióta vagy Charles barátnője?- bombázott meg az első kérdéssel, amiből még száz lesz.- Nem rég óta. Te Carlosé?- Ugyan úgy mint te.- Te mivel foglalkozol?- Újságíró vagyok. Te mivel foglalkozol?- Én modell vagyok.- folyt le a beszélgetés "gyerekesen", ez olyan volt amikor öt- hat éves koromba a barátnőmet faggatam.

Induljunk vissza a srácokhoz.- állt fel, én el is felejtettem Charlest, remélem minden ok vele.- Szerintem is.- Megyünk együtt?- Persze!- Egyébként örülök,hogy megismertelek, mindenki olyan rideg itt.- örülök,hogy első szemléletre ilyent feltételez rólam, de vannak itt még kedves emberek. Például Oscar barátnője Lily is kedves illetve Kelly is egy kedves hölgy.- Most vagy itt először?- Másodjára.- Akkor azért látod úgy,hogy mindenki rideg, valójában kedves,aranyos és viccesek. Azt nem mondom,hogy nincs itt olyan ember akit én se kedvelek,de a többjét igen. Majd beilleszkedsz.- Remélem.- vissza indultunk a garázshoz, alig tudtunk bejutni, nagy tömeg, a csapatok is készülnek stb... Isabelel olyan jókat nevetünk, szerintem ezer évet összeszámolva se volt ilyen jó kedvem mint most. Elkönyvelhetem magamnak,hogy Isabelel jó barátnők lettünk.
Végre!- jelentette ki Isabel amikor leült a székre a garázsba.- Szerintem is.- ültem le a mellette levő székre.- Na mi van lányok, ilyen jó barátnők letetek ez a kis idő alatt?- kérdezte Carlos,közben hideg limonádét töltött kettő pohárba. Még csak február van,de harminc fok van.- Baj?- kérdezett vissza Isabel, közbe rám nézett és a sémi elkezdtünk nevetni. Olyan mintha gyerek lennék, térnek vissza a régi emlékek.- Nem, örülök inkább. Scharlott hol van Charles?- Miért?- álltam fel rémülten.- Csak azért mert azóta amióta be ment az öltözőjében nem látom.- Megyek megnézem.- gyors léptekkel szeltem az öltözőhöz vezető utat.- Charles bent vagy?- kopogtatok,de válsz már nem érkezik.- Ha nem válaszolsz esküszöm benyitok!- semmi válasz, az ajtó is zárva volt. Kétségbe estem, de aztán eszembe jutott,hogy apa mit tanított. Egy perc se kellet hozzá a zárat szétszedtem,de Charles nincs az öltözőbe.- Mi a baj?- jelentek meg az ajtóba Carlos és Isabel.- Charles sehol.- Próbáld meg fel hívni.- adta az ötletet Carlos.

Köszönöm,hogy elolvastad! Ha tetszett kövess be és ne felejtsd el a jobb felső sarokba a ⭐️-ra rá nyomni!🤍