Csak te!/ Befejezett /

17 fejezet

Charles Leclerc

Hallottam a beszélgetést. Mikor véletlen bele rúgtam az ajtóba Scharlott meghallotta ezért vissza kellet feküdnöm mintha aludnák. Szerencsémre nem vette észre. Scharlott ezt még belőled se néztem ki.

Scharlott Blane
1 órával később

Még mindig nem kelt fel Charles. Fogok egy pohár vizet és rá búrítom. Csak nem lesz mérges. Hisz én hagytam, hogy az ágyamba aludjon míg én a kemény kanapén. Be kéne szereznem egy új és puha kanapét az ilyen esetekre, de remélem ez az első és az utolsó.
Kisétáltam a konyhába és a legnagyobb bögrébe vizet engedtem. Majd a szoba felé vettem az irányt. Közelebb léptem az ágyhoz és... rá búritottam a vizet.

Jó reggelt álom szuszék!!- ömlött ki a víz a pohárból Charles arcára. Ami valljuk be őszintén vicces volt. Alig tudtam vissza fogni a nevetésemet. Biztos nem számított rá. De semmi. Hoztam egy új pohara és közelebbről öntöttem arcon. Na erre annyira hirtelen felül, hogy majdnem össze koccant a fejünk.

Mi történt?- törli le az arcát, én meg úgy röhögök ott mellette mint egy tök.

Min röhögsz?- kerdezte fenn hangon, mire a nevetésem eltűnt egy pillanat alatt.

Egyébként is húz innen!- hogy micsoda? Hogy mer ilyent mondani?! Ez az én lakásom! Ő mit keres itt. Na jó én hoztam ide,de na. Nem jó kedvemből. Ha meglett volna a lakása ott hagytam volna egyedül. Valamikor csak felkel, nem?

Micsoda?- értetlenkedten nézek rá, mire ő forgatni kezdi a szemét. Úgy látszik még nincs teljesen magánál. Még a saját szobáját se tudja hogyan néz ki. Azt hiszi, hogy ez a szoba az övé. Hát kedves Charles tévedsz!

Egyébként is mit keresel..- vágtam közbe a mondatába.

Kedves Charles! Ez az én lakásom. Nem tudom mikor költöztél el a lakásokból,de nem tudtával haza vinni. Már három napja az Én lakásomba vagy, az Én ágyamba alszol! Ez még nem elég majdnem megjobban alkohol hatása alá kerültél,de ág már más sztori.- huh, jó volt kimondani.

Micsoda?- kérdezett vissza amitől most én forgattam a szememet.

Igen... szeretnél valamit mondani? Mert ha nem akkor viszont látásra. - ráztam le.

Akkor én elmegyek.- mondta csalódottan, hogy elküldöm.

Egyébként mivel hoztál ide?- kérdezte, biztos nem mondom el az autót. Megdolgoztam érte nem is keveset. Szerintem megérdemlem.

Gyalog.- meglepte amikor kimondtam.

Ohh, akkor gyalog haza sétálok.- olyan vicces volt, hogy el mosolyogtam magamat.

Egyébként hol laksz? Mennyire messze?- faggatni kezdtem, de nagyon nem érdekelt csak, ha ilyen van akkor haza tudjam vinni, de biztos nem lesz mert ez volt ág első és az utolsó eset.

Pár utcával arrébb.- tért a lényegre. Furán nézet ki ezért megkínáltam egy pohár vízzel.

Jól vagy? Itt egy pohár víz.- nyomtam a kezébe, ha elfogadja ha nem.

Rosszul vagyok.- csak ugye nem amire gondolok, biztos nem. Ennyire szerencsétlen nem lehetek. Vagy mégis? Én az egész életbe szerencsétlen voltam. Ritkán,de tényleg ritkán volt az, hogy szerencsém volt. Most biztos nem lesz. Imádkozni kezdtem magamba, hogy ne pont most és ne pont én.

Köszönöm, hogy elolvastad!