Csak te!/ Befejezett /

41 fejezet

Scharlott Blane

Meg céloztam a hozzám legközelebb álló széket, és leültem rá. Charles meg csak nézett, hogy milyen otthonosan érzem magam, hogy csak úgy besétálok egy olyan öltözőbe ahol nem voltam még, és csak úgy leülök megkérdezés nélkül. - Hallgatlak.- tettem keresztbe a lábamat. Láttam rajta, hogy keres valamit a szemével,de nem tudtam kideríteni, mert mindenhova nézett csak rám nem. - Őőőm...- Charles valamit tervez, látom rajta. Majd hirtelen hátra dőlt a falnak, nem mondom, hogy halk volt, kicsit meg is ugrottam a hangtól. Charles hátradőlése után olyan hangok jöttek az ajtótól, mintha valaki bezárt volna ide minket. Felálltam és amilyen gyorsan tudtam oda siettem az ajtóhoz, de addigra bezártak minket. Charles nem csinál semmit, csak szép nyugodtan a falnak van dőlve.

Haho! Bezártak Charles!- integetek a kezeimmel Charles felé, de ő továbbra is maga elé bámul. - Charles, te felfogtad, hogy mi történt? Mert szerintem nem.- félelmemben azt se tudtam, hogy leüljek vagy álljak.

Charles, ott vagy bent?- kopogtat valaki, aki szerintem egy nő, mert női hangra hasonlított. Nem hagyta annyiba, és folyton Charlest szolongatta, nekem meg folyamatosan a hangja csengett a fülembe. - Mit keres ez itt?- kapom fel a fejem. Ezer százalék, hogy Noah az. - Kiről van szó?- emeli fel a fejét ő is.- Te jól tudod! Kár volt benned megbíznom, nem hiszem, hogy véletlen zártak ide be minket!- próbálok belenézni a szemeibe,de ő mindenhogy a tekintetemet akarja elkerülni.- Szerinted nem látom,hogy nem akarsz a szemembe nézni?- annyira ideges voltam, aztán megjelent a sátán, tőle még jobban idegbe kaptam. - Charli... Ida bent vagy?- nevetek fel kínomba.- Igen, bent van a Charlesed, nyisd ki az ajtót, nem bírok többet egy légtérbe lenni ezzel.- nézek Charles felé, aki egy vissza kapod ezt még tekintettel jutalmazott meg. Nagyon nem érdekelt, már azt is kinézem belőlük, hogy kavarnak a hátam mögött.

Hol van a kulcs?- hallom ahogy a magassarkú cipőjével lép ide-oda keresve a kulcsot, hogy a drága Charlese minél kevesebb időt tölthessen velem egy légtérbe. Az ajtó kinyílódik és szó szerint berohant az ajtón, az se érdekelte,hogy én ott állok, csak úgy nekem jött. Vettem egy nagy levegőt, nem akarok senkivel kötekedni.- Nyugi Scharlott, nyugi.- mondtam el hallkan nagy levegő vételek kíséretében.- Mondtál valamit?- néz felém Noah.- Igen.- sétálok oda hozzá.- Ezt!- lépek rá a lábára, mire ő azonnal felordít.- Scharlott!/ emelte rám Charles a hangját.- Legyetek boldogak!- hátatfordítottam nekik és könnyes szemmel elhagytam Charles öltözőjét. A szemekből a könnyek potyogtak, mindenki engem nézett, alig vártam,hogy elhagyjam a paddockot.

Scharlott, te sírsz?- lép elém Lando, ezzel megakadályozva, hogy tovább menjek. Hátra néztem,hogy merre tudnék elmenni, nem volt kedvem Landonak kiönteni a szívemet, lassan ő jobban ismer majd engem, mint én saját magamat. Hátranéztem és a távolban megpillantottam Charlest a piros Ferraris polójában. De ahogy látta,hogy Landoval vagyok, megtorpant.

Semmi, megvagyok. Csak pihennem kell.- törlöm le gyors a szemeimet. Szerencsére még nem voltak pirosak ezért Lando csak megvonta a vállát és tovább engedett.- De ha valami van, ami nyomja a szíved, akkor tudod hol keress.- bólintom le a mondatát és a kijárat felé veszem az irányt.

Haza érve a telefonomat repülő üzemmódba tettem,hogy senki ne érjen el. Leültem az egyik fotelba, gyújtottam egy gyertyát és elővettem azt a könyvet ami előbb a kezem ügyébe ért. - Romantikus?- forgatom kezembe a könyvet. - Az, remélem nem olyan lesz a férfi mint Charles, mert akkor ezt a könyvet soha nem olvasom el. Jó lesz dísznek.- gyors keresem az első fejezett és az a idézettel találom szembe magam.

"Mindig légy óvatos a szavaiddal,
mert soha nem tudhatod, hogy
hányszor ismétlődik valakinek a fejében."

Oké, hol fog díszelegni ez a könyv?- állok fel a helyemről. - Meg van! A szekrény legmélyebb pontján!- dugom vissza ahol volt, és előveszem  a kedvenc könyvemet ami a Kis herceg. Ezt a könyvet vagy ezerszer elolvastam. Ez a kedvencem és az is lesz.

Köszönöm,hogy elolvastad!🤍