39 fejezet

40 2 0
                                    


Scharlott Blane

Azóta, amióta, hagytál elmenni,és Noaht választottad!- mondtam már sírva. Azt hittem, hogy nem fogja ezt annyiba hagyni,de a vonal megszakadt. - Akkor tényleg vége.- esett ki a telefon a kezemből le a kavicsba. A szemeim jobban könnyesek lettek, és már alig láttam valamit. Nagy nehezen elővettem egy zsebkendőt és le töröltem a szememet. Így döntöttem, hogy haza megyek, és egy ideig nem akarok senkit látni.

Hat nappal később

Reggel nagy vidámságal kelek fel, elhatároztam előző nap, hogy elmegyek a kedvenc cukrászdámba és hozok a kedvenc sütiimből. Kisétálok a nappaliba, leülök a kanapéra és elkezdtem csak úgy mindenfelé nézegetni. Unatkoztam. Már semmi nem érdekelt, a tv-be unalmas filmek mentek, a telefonomat kikapcsoltam, hogy két véletlenül se érjenek el. Bámultam előre, egyszer csak megpillantottam egy naptárt. Odamentem érte, és ahogy volt került is vissza a helyére.- Pont ilyen naptár?- fogalmam se volt, hogy mikor került oda egy naptár, aminek minden oldalán Charles és én voltunk rajta. Így felidézte azt is, hogy verseny hétvége van. Felvettem a telefonomat és vissza kapcsoltam.

Lehet rossz ötlet lesz,de már kiváncsi voltam, hogy kiknek hiányoztam.

Egyedül Charlesnak?- köpöm vissza a vizet a pohárba amit eddig a számba tartottam. Charlestól kb kétszáz nem fogadott hívás. És kb ennyi üzenetet is írt. Végig olvastam,de rossz ötlet volt. A szemeim könnybe lábadtak. Ha a szüleim még élnének akkor ők is kerestek volna, nem csak Charles. Az üzenetek olvasása közben rá pillantottam arra, hogy mikor volt elérhető. Hát pont most. Kisétáltam egy kávéért addig a telefonomat a kanapén hagytam. Egy jó kávéval akartam elolvasni az üzeneteket. A konyhába alig értem ki, a telefonom csipogott egyet.

Üzenetem jött?- kérdeztem meg saját magamtól. - De meg jött az összes üzenet amit eddig kaptam vagy mi van ha... most jött?- rohantam oda a telefonomhoz. Helén pillanat az se érdekelt, hogy lesz-e kávé az üzenetek mellé. - Charles?- esküszöm ez a srác kísért engem.- Azt írja, hogy kilenckor közvetítik élőben a versenyt, ha lesz kedved nézd meg.- Charles nem tudhatta azt, hogy én ezer százalék, hogy nézni fogom, és neki fogok szurkolni. Én még mindig szeretem Charlest, és nem akartam szakítani,de... nem bírtam azt, hogy engem hagy elmenni Noah meg ott maradhat. Ezek után, hogy hallotta a beszélgetést.

Kilenc óra előtt pár percel már vártam az adást. Izgatott voltam, hogy ki fog nyerni, még soha nem láttam így versenyt. Legalább ezt is kipróbálom, nem? Éppenhogy elkezdődött jött ez üzenetem, viszont most nem Charles, hanem Carlos Sainztól. Nem tudom mit akar,de megnéztem azért.

CARLOS SAINZ: Szia! Charles tudja, hogy nézed a versenyt. Nem akarta, hogy ezt megírják neked, de jobb ha tudsz róla. Charlest akárhányszor venni fogja a kamera, neked fog jeleket küldeni.- Charles még mindig szeret? Ettől az üzenettől úgy beindultam, hogy megesküdtem magamnak, hogy én addig nem kelek fel, amíg vége nem lesz.

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett kövess be, és csillagozd!🤍

Csak te!/ Befejezett /Donde viven las historias. Descúbrelo ahora