26 fejezet

41 1 0
                                    


Scharlott Blane

Mit keresünk itt?- néztem rá ilyendten. Mit keresünk a lakásába?

Ülj le oda!- mutatott egy piros fotelre. Nem vagyok biztonságba. Charlesnak üzennem kelenne. Ahh,de lehet direkt nem nézi meg. Azt fogja mondani,hogy átverem meg minden. De akkor is megpróbálom.
Nem vesztek vele semmit, talán csak Charlest,de az én épségem fontosabb a szerelemnél. Nem akarok meghalni, miért gondolok túl mindent.

Miért? Én vissza akarok menni!- ellenkezek. Charles ha nem kezd keresni akkor nem ő az igazi számomra.

Ülj le! MOST!- kiabált rám. Nem volt más választásom. Hamar elmondja és elhúzhatok innen.

Scharlott ha nem jössz vissza hozzám, megölöm a barátodat vagy kidet. - vette elő a bicskáját, szerintem nincs más választásom. Nem akartam,hogy Charlesnak baja essen. Azt soha nem bicsátanám meg magamnak.

Ezt nem tehetem.- ellenkezem. Tudom,hogy ez nem fog segíteni a jelenlegi helyzeten,de azért megpróbálom.

Te tudod.- vette elő a bicskáját és az ajtó felé vette az irányt. Én meg rohantam utánna,hogy megállítsam.

Ne! Ne! Ne!- állok elé,hogy megaladályozzam,hogy ne menjen ki az ajtón.

Megteszem amit kérsz!- adtam be a derekamat. Tudom,hogy rossz döntés,de Charles szeret engem és megbízott bennem. Nem akarom,hogy baja legyen.

Ezt már szeretem.- közeledett felém,de én hátrálni kezdtem.

Ne hátrálj! Írj üzenetet a fiúnak, hogy szakítasz vele!- vette elő a telefonomat a zsebemből. Nem volt választásom, pötyögtetni kezdtem. Olivér itt alt mellettem ezért még segítséget se tudtam kérni Charlestól.

SCHARLOTT BLANE: Szia! Szakitok veled. Kérlek többet ne keress!- nem mertem elküldeni, Olivér kivette a telefont a kezemből és ő elküldte. Majd zsebre vágta a telefonomat.

Scharlott mennyi az idő?- nézett rám Olivér. Ott a telefon a kezében. Miért nem tudja megnézni?

Nem tudom.- vonom meg a vállamat. Egész nap kabátban vagyok ezért nem hiszem,hogy látta. Vagyis remélem.

Szeretnék egy gyereket tőled!- közeledett felém majd letérdelt.

Leszel a feleségem?- tette fel azt a bizonyos kérdést. Én meg tudtam,hogy nem akarom,hogy Charlesnak baja legyen igent mondtam.

Igen.- nyögtem ki szomorúan. Majd az egyik pillanatban elő ugrott rengeteg ember. Olivér el szerintem terve van,mert rájuk üvöltött,hogy menjenek el. Amikor kitisztul a hely leült mellém és a kabátomat levette. Majd szép sorjában már a pólómat akarta,de ellenkeztem.

Ellenkezel kicsi lány? - kortyolt bele a tízen nyegyedik sörébe. Az elmúlt kettő órában mást nem is ivott. Undorító alkohol szaga volt.

Miiii? Ellenkezel?- csapott egy erőset az arcomra,majd egy hirtelen mozdulattal letépte a ruhát rólam. Elkezdtem sikítani, majd lelökött a kanapéról es rugdosni kezdett.

Ellenkezel?- állított fel és az agy felé vette az irányt. Bele lökött az ágyba és megtörtént amit nem akartam.

Ha én gyereket akarok tőled, akkor gyereket is kapok! Most nyugton maradsz! Megerőszakollak!- jelentette ki határozottan.

Köszönöm,hogy elolvastad? Követés, csillagozás?🤍

Csak te!/ Befejezett /Where stories live. Discover now