Csak te!/ Befejezett /

29 fejezet

Charles Leclerc

Hogy..... ilyen gyorsan elfelejtettél és nem is harcoltál. Neked annyi barátnőd volt, hogy csak annyit gondolsz,hogy barátnők jönnek mennek. Te híres vagy és minden lány veled akarna lenni,de te a szívembe egy különleges helyet kaptál, és ez olyan érzés volt mintha kitéptek volna a szívemből egy darabot.- csordultak le a könnyek az arcán. Ettől én is majdnem bekönnyeztem,de erősnek kell magam mutatni.

Gyűlölöm a szívemet, amiért rossz emberbe szeretett bele!- felállt és elindult ugyanarra, majd egy idős hölgy fogta meg a csuklómat.

Én hallottam és végig néztem a szó váltásotokat. De a hölgynek van igaza. Ne add fel. Nyerd el újra a szívet,de egyet jegyezz meg! Lehet vissza kapod a lányt,de nem ugyan olyan lesz,mint amilyen volt.- leültem a padra és valamiért megfogott az utolsó mondat.

Scharlott Blane

Siettem haza amilyen gyorsan csak tudtam. Az életem a legrosszabbra fordult és már élni se akarok,de valami mindig azt sugallja,hogy Scharlott ne add fel. Ha elcsitul a vihar szivárvány jön utánna, vagy hogy van a mondás. Miért töröm ilyeneken a fejemet. Van nekem fontosabb dolgom is.
Be értem a lakásomba és megcsapott a narancs illat. Ettől jobb kedvem lett, aztán eszembe jutott Charles,hogy ő adta ezt az illatositót.
Elkezdtem sétálgatni a lakásban,hogy h tudnám magam kísírni. Senkinek nem tudok beszélni az erzeseimről, mert csak hátba szúrnak akikben megbízók. Ez esetben a fürdő volt a célpont, a mosdóhoz leültem.
Sosem törték össze a szívemet,de sejtettem,hogy a mosdó padlóján ülve éreztem, az-az érzés volt, amiről az emberek beszéltek. A könnyek égették a szemem, a mellkasom fájt, és úgy éreztem magam,mintha a szívemet kitépték volna a helyéről és cafatokra szaggatták volna.

1 órával később

Egy órával később már a pulcsim ujja és a párnám ázott a könnycseppeimbe. Nem bírtam felfogni,hogy mi is történt velem.

Charles Leclerc

Vajon Scharlott mit csinál? Rajta töröm az agyamat amióta elment. De még azt se fogtam fel amit mondott. Muszály elmennem Scharlotthoz, nem bírom tovább. Látnom kell, ha rosszabbra fordulna a helyzet akkor hagyom az egészet.
Tíz percel később már Scharlott lakásának az ajtaja előtt álltam. Nagy levegőt vettem és be kopogtatam.

Te mit keresel itt? Volt képet még ide jönni?- a szemei kisírva voltak. Úgy meg sajnáltam, belegondoltam magam a helyzetébe. Én is így néznék ki ha Charles Leclerc elhagyna. Főleg ha tiszta szívéből szeret.

Aggódtam érted! Te.... miattam.. sírtál?!- léptem egy lépést közelebb. Ő nem hátrált, a szemeit törölgette. Hiába törli le, az látszik,hogy órákig sírt, és miattam. Az én hülyeségem miatt. Gyűlölöm magamat.

Nem kell. Jól vagyok.- folytatta a régóta, jól bevált hazugságot. Aki ezt mondja az nincs jól.

Mutathatod magad erősnek,de én tudom,hogy nem vagy jól!- a könnycseppek csak úgy hullottak egymás után.

Jobb ha elmész. - csukta be az ajtót,de nekem cselekednem kellene. Az a hülyeség jutott megint az eszembe, hogy megakadályozom az ajtó becsukását és átölelem.

Köszönöm,hogy elolvastad! Ha tetszett kövess be, illetve csillagozd!🤍