Csak te!/ Befejezett /

2 fejezet

Scharlott Blane

Kilenc óra után keltem ami nem volt megszokott tőlem. Kimásztam az ágyamból és lesétáltam a konyhába.

Jó reggelt kincsem, kérsz kávét?- kérdezte anya mire én megtekertem a fejemet. Elindultam a nappali felé és a kanapén Charlest pillantottam meg aki a telefonját bújta. Gyors végig mértem egy sötétkék farmernadrágba és a ferráris polóba van.

Jó reggelt.- mondtam morcosan,mire rámpillantott.

Jó reggelt, sokáig aludtál.- mondta mire a szememet forgatni kezdtem és leültem az egyik fotelba. Tíz perc elteltével felmentem a szobámba és elkezdtem összeszedni magam, mivel tudtam,hogy Charles nem hagyja annyiba. Felvettem egy térdig érő szoknyát és egy ahoz illő fehér csipkés felsőt, majd egy kis sminket is feltettem magamra és leindultam.

Indulhatunk.- mondtam Charlesnak aki csak bólintott egyet. Kiértünk a kocsihoz és én megáltam mire Charles hátranézet.

Mi a baj?- kérdezte mintha nem lenne semmi baj.

Charles ez így nincs rendben.- szakadt ki belőlem és a könnyeimet alig birtam visszafogni.

Az hogy kettő barát kikapcsolódik?- nézett rám én meg elforditottama fejemet.

Ha ezt a barátnőd megtudná,hogy találkozunk akkor nekünk végünk,mert nem fogjuk tudni kimagyarázni a helyzetet.

Mit nem tudnátok kimagyarázni?- lépet ide hozzánk Júlia, Charles barátnője.

Mit keresel itt?- kérdezte Charles mire egy pillanatra összenéztünk. Megfordultam és elkezdtem vissza sétálni,mire Júlia utánnam üvölt.

Gyere csak vissza Scharlot!- üvöltötte,mire a szívem a torkomba kezdett dobogni félelmemben.

Ti kavartatok a hátam mögött?- kérdezte mire én azonnal tiltakozásba kezdtem, mire Charles megszólalt.

Igen!- mondta magabiztosan mire én legszívesebben eltűntem volna a föld színéről.

Oké..oké.- láttam Júlián,hogy midjárt elsírja magát.

Charles én szakítunk!- jelentette Júlia majd mefordul és elment.

Charles ezt miért kellet? Nem is kavartunk!- üvöltöttem,mire mindenki engem kezdet nézni, majd megfordultam és otthagytam Charlest.

Az egész napom tönkrement.- jelentettem ki mire becsaptam magam mögött az ajtót. Siettem fel a szobámba nehogy valaki faggatni kezdjen nincs most ahoz kedvem.

Kicsim mi a baj? Szeretnél róla beszélni?- kérdezte mire megráztam a fejem, majd bólintott és kiment. Egyedül maradtam megint ezért elkezdtem netflixet nézni,mire megrezzenik a telefonom, Charles nevét pillantottam meg és úgy döntöttem nem nézem meg. Legalább három óra eltelhetet mire megint rezzent egyet a telefonom.

CHARLES LECLERC: Szia! Találkozhatnánk valahol?

CHARLES LECLERC:??

SCHARLOT BLANE: Én nem akarok veled találkozni, fejezzük be!

CHARLES LECLERC: Tíz perc és ott leszek!- bevörösödött fejjel bámultam a telefonomat. És feltettem magamnak a kérdést: mi van vele? Valaki kopoktatot a szobám ajtaján,majd bejön.

Charles! Te mit keresel itt?- kérdeztem,mire megfogta a kezemet és magával húzott, majd beültetett az autóba.

Én mondtam,hogy beszélünk.-mondta mire mérges tekintettel néztem rá. Megérkeztünk a kikötőbe,kiszáltunk majd a karomat fogva mentünk a hajóhoz. Átléptünk és leültetet majd bezárta a hajó ajtaját kulcsra.

Tudok mindenről.- mondta mire nem értem fejjel néztem rá.

Miről?- kérdeztem mire lehajtotta a fejét.

Arról,hogy Júlia megcsalt már többször.....azért mondtam amit.- mikor ezt meghallotam a szívem megszakadt érte, legszívesebben átöleltem volna,de vissza kell fognom magam.

Már érted?- bológattam és elszomorodtam.

Miért vagy szomorú?- kérdezte,de alig tudtam visszafolytania könnycsepeimet.

A semmiért voltam rád mérges pedig semmi rosszat nem tettél.- mondtam majd egy könnycsepp leperdült az arcomról. Majd odaült mellém és átölelt.

Én most indulok haza.- mondtam mire bólintott és kikisért.Anyát megkértem,hogy jöjjön el értem, mire oda értünk a parkolóba már ott volt.

Köszönöm,hogy elolvastad!🤍