Csak te!/ Befejezett /

30 fejezet

Charles Leclerc

A kezemmel meg támasztottam az ajtót, beléptem és az ölelésembe vontam Scharlottot.

Te meg mit csinálsz?- lökött el magától, már annyira sírt,hogy össze esett az ajtóba. Ez még nem lenne olyan rossz egy ilyen nap után,de a saját szememmel láttam. Legugoltam hozzá és meglepett amit csinált.

Charles annyira hiányzol!- ölelt át szorosan. Nem gondoltam volna,hogy ez a végén ilyen jól fog sikerülni.

Te is.- öleltem át én is. Büszke vagyok magamra,hogy eljöttem. Kicsit tartottam ettől,hogy még nagyobb harag lesz,de láss csodát nem lett. A végén még kibékülünk,de nem szólom el magam.

Scharlott Blane

Már azt hittem soha nem jön Charles. Volt egy olyan megérzésem,hogy eljön,de azt nem tudtam,hogy mikor. Előtte estem össze amit egy kicsit szégyelltem.

Jól vagyok már. El mehetsz.- álltam fel közben a szememet töröltem le. Valójában azt akarom,hogy itt maradjon, azt akarom,hogy egész éjjel magához szorítson és soha ne engedjen el. De ezek csak álmok maradnak.

Nem vagy jól! Látszik rajtad.- állt fel ő is, annyira látszik,hogy nem vagyok jól? Eddig Charles vette csak észre,hogy valami nem stimmel velem, nem lehetek olyan szar színész!?

Jól vagyok, megleszek.- azt akarja,hogy itt maradjon velem, próbára teszem,hogy mennyire kitartó velem szembe.

Scharlott..... lenne egy ajánlatom.- Finta össze karjait, ilyen hamar bevallja,hogy itt akar maradni vagy csak annyit akar mondani,hogy ő már le lép, holnap találkozunk. Szerintem az első lesz,de én és a hülye megérzéseim valahogy össze passzolunk.

Igen?- emeltem fel a szemöldökömet kíváncsian.

Itt maradhatok veled az éjjel?- mivan......... a szívem hevesen kezdett verni, belülről meg úgy ugráltam mint egy kisgyerek. Kívülről még maradtam az a szomorú kislány.

Nem kell, egyedül is megleszek.- erösködtem tovább, kiváncsi voltam,hogy erre mi lesz a válasza.

Scharlott látszik,hogy nem vagy jól. Itt maradok és kész!- jött be az ajtón és zárta be maga után. Ez ennyi volt?

Charles..- mentem utánna a nappaliba, Charles már a kanapén ült. Nem tudom még mindig eldönteni,hogy hogy engedheti meg magának,hogy egy másik ember lakásába csak úgy bemegy és leül a kanapéra.

Szóltál? Mert én nem hallottam.- nézett rám értetlenül,de a szája sarkában megláttam a mosolyt amitől nekem is nevetnem kellet.

Aha persze nem hallottad.- ültem le mellé, már nem foglalkoztam azzal,hogy csak úgy bejött, legalább velem volt és szerintem ő is ezt akarta.

Charles.. most komolyan fogunk beszélni.- fordultam felé és törökülésbe helyeztem magamat.

Mi az ami ennyire fontos és komoly? - már ő is kiváncsi lett. Láttam egy kis rémületet az arcán ami egy kicsit meg ilyesztett. Van valami amit nem akar elmondani? Már én is kiváncsi lettem.

Miért lettél ennyire feszült?- kérdeztem Charlest aki kényszer mosolyt nyomott fel az arcára.

Semmi, mond nyugodtan.- valami van itt, Charles nem szokott így viselkedni. Mindjárt kiderítem.

Van valami amit titkolsz?- néztem már rá kicsit idegesen. Erre a kérdésre nem jött válasz úgyhogy igen, valamit titkol.

Charles most mond el mert lehet,hogy egy perc múlva már nem az én kanapémon fogsz ülni!- mondtam neki közben az ajtó felé mutattam. Úgy felhúzott ez a Leclerc. És ki tudja mennyire idegesítőek a tesói. Jobb ha meg se tudom szerintem. Azt már nem élném túl.

Köszönöm,hogy elolvastad! Ha tetszett Köves be és csillagozd. 🤍