Csak te!/ Befejezett /

9 fejezet

Scharlott Blane

Majd a mosdó felé vettem az irányt és nagylevegőt véve benyitottam és Charles feküdt a földön. Majd minden gondolkodás néljül oda futottam.

Charles! Kelj fel kérek! Hívok segítséget.- mondtam és kirohantam segítségért. Jöttek az orvosok. Tíz perc múlva kijött mindenki és az orvos négyszemközt beszélni akart velem.

Mi történt Charlessal?- kérdeztem, bevallom nagyon féltem. Rossz volt látni Charlest úgy látni.

Kicsi agyvérzést kapott,de sikerült elálítani.Szerencse,hogy maga bement megnézni, lehet már nem is élne.- probálta egyszerűen elmondani, de én lefagytam az agyvérzés szónál.

Bemehetek hozzá?- kérdeztem és ránólintott. Bementem a szobába és Charlesra rengeteg gép rá volt kapcsolva. Leültem a székre és figyelni kezdtem.

2 nappal később

Siettem a kórházba,mert megint késésbe voltam

Scharlott?- kérdezte a mellettem lévő orvos

Igen. válaszoltam vissza erőltetett mosollyal

Charles holnap haza engedjük, ezért kell egy olyan ember akibe megbízik.- mondta mire bólintottam egyet.

Kérem gondolja át.- a mondatára csak bólogattam egyet. Majd elindultam Charles felé, bekopogtattam és bementem.

Charles még aludt és fogtam az alkalmat összecuccoltam neki.

Szia.- köszönt mosolyogva

Szia.- viszonoztam a mosolyát

Hol voltál tegnap?- kérdezte és láttam rajta,hogy szomorú

Anyáéknál voltam- válaszoltam a kérdésre és leültem

Charles holnap haza mehetsz.- mondtam neki mosolyogva,de nem örült anyira mint én és én ezt azonnal észrevettem

Mi a baj?- kérdeztem és a mosolyom azonnal eltűnt

Azt se tudom hol lakom és még sorolhatnám.- mondta a kérdésemre a választ szomorúan

Elfelejtettem mondani,hogy kell egy ember akibe megbízol. Az kisér haza és vigyáz rád.- kimondtam a mondatomat és Charlesnak felcsillant a szeme

Te leszel az.- bökött rám azonnal

Mi? Nem nem arról szó nincs!-tiltakoztam, majd feladtam,mert láttam rajta,hogy szomorú. Rajtam kivűl nem ismer senkit, vagyis a mostani Charles. Rajtam kívűl senki nem jött be hozzá.

Feladom!Legyen, vigyázok rád.- jelentettem ki és elmosolyodott

§§

Megint késésbe voltam, pedig ma kivételesen korán keltem. eértem a kórházba és siettem Charleshoz. Bekopogtattam és beléptem. Charles még aludt, úgyhogy egy kupacra raktam a táskáit. Fél óra múlva felkelt és elkezdtt készülődni, kb egy óra múlva induláshoz készen voltunk. Kimentem szólni,hogy mi elmentünk, majd vissza mentem Charlesért. Elidnultunk a parkoló felé, oda sétáltunk a kocsihoz. Még szerencse tudom melyik autó,mert most bajba lennénk. Beszáltunk majd elindultunk, fura volt ezt az autót vezetni,de mindent ki kell egyszer probálni.

Charles lakásába felértünk, kinyitottam az ajtót és beléptünk. Megcsapott az az illat amikor először léptem be ide.

Én itt laktam?- kérdezte bizonytalanul

Igen.- válaszolta, majd elindult körbe nézni, fura volt nézni,hogy ekkor itt élt és most nem emlékszik rá.

Hamar eljött az este, csináltam vacsorát ami melegszendvics volt. Lefekvés előtt néztünk egy filmet, nekem unalmas volt a fil,de ezt nem akartam Charlesnak mondani ezért feláltam és elindultam a szobája felé áthúzni az ágyneműt.De minek is hittem,hogy lesz friss ágynemű, minden szekrényt átkutattam,de sehol nincs egy darab se. Arra a döntésre jutottam,hogy a vendégszobában lévő takarót átviszem Charlesnak, majd elindultam érte. Be kisértem és tíz perc múlva már én is feküdtem és szerencse hamar elaludtam.

Valamikor hajnali kettőkor megébredtem és a fürdő felől jött a fény, feltápászkodtam a kanapéról és elkezdtem a fürdő felé sétálni. Benyitottam és Charles pillantottam meg.

Sziasztok!Remélem z is tetszett nektek. Holnap probálok hosszab fejezetet hozni nektek. Mindenkinek szép estét és jó olvasást kívánok!!!!:)

Kövessetek be, csillagozzátok illetve írjatok kommentet bártran!!!:D