Csak te!/ Befejezett /

37 fejezet

Scharlott Blane

Lemostam az arcomat kicsit, és lassan vissza sétáltam a garázsba.
Hol voltál?- rohan Charles az ajtóhoz ahol én állok. De jó, amíg én nem voltam itt, addig a ribanc helyettesített. Ha úgy folytatja akkor ő lép a helyembe,mint, Charles barátnője. Bele gondolni is undorító.
Minden rendben? Tiszta vörösek a szemeid.- faggatatott tovább,ami nem volt jó érzés ezek után. - Igen,jól vagyok.- jött a betanult szöveg.- Nem vagy jól!- jelentette ki határozottan. Beljebb sétáltam és leültem a székre ami a legtávolabb volt Noahtól.- Jól vagy édesem? Akarsz beszélni róla?- kérdezte kedvesen Noah, ezzel csak azt akarta elérni,hogy Charlest a nyaka köré tudja tekerni.- Nem akarok!- vágtam vissza neki nyersen.- Charles kimennél?- kérte Charlest aki azonnal engedelmeskedett,mint egy jó kutya. Én meg szem forgatva felé néztem. A kezeimet össze kulcsoltam a melleim alatt és úgy figyeltem.- Csak annyit akarok mondani,hogy hamarosan Charles szívébe lesz nekem is hely, de én onnan kiűzlek. Mert Charles szíve csak az enyém.- az egyik kezét a melle alá rakta a másikkal meg rá könyökölt a csuklójára és úgy mutatta a Párizsig elérő körmeit. Én meg alig tudtam vissza fogni a nevetésemet amikor realizáltam mit is mondott. Sajna igaza volt,de meg akartam mutatni,hogy tudok erős lenni én is és nem fogom hagyni.- Ki nevet a végén!- villantottam egy gonosz mosolyt felé és távoztam a helységből.

Charles..- villantok felé egy hamis mosolyt.- Miről beszéltetek? - jött közelebb és átölelt. Nem tudom meddig ölelhettem ezt a testet ami a biztonságot adta nekem. - Semmi, lényegtelen.- vontam meg a vállam egyhangúan. - Mikor megyünk haza?- kérdeztem kissé szomorúan. - Indulhatunk.- nyomott egy puszit az arcomra amit természetesen Noah is látott. Vissza ment a cuccaiért és egy szó nélkül kijött, pedig Noah kérdezgette,hogy hova megy,mit csinál. Lehet Charles rájött ki miatt vagyok ilyen? Ilyen figyelmes lenne?

Valamit mondott neked Noah, amióta vele beszéltél nem vagy magad.- mondta alig hallhatóan, közbe leült a kanapéra. Olyan jó itthon lenni, nem kell annak a nő fejét látni. - Most ketten vagyunk, kérlek mond el mi történt.- fogta meg a kezeimet és oda húzott mellé. Mindent lejátszottam az agyamba, tényleg minden. Ha elmondom mikre számíthatok, s mikre számíthatok a kussolok továbbá is. Nagyobb esély volt az utolsóra, viszont anya mindig azt mondta, jobb elmondani,mert akkor lehet jót teszel és még magadnak lesz jobb.
Hát anya én most rád hallgatok, elmondom Charlesnak mindent, és ő ezen tud változtatni. Nem engedi annyira közel magához Noaht stb.. ami nekem csak jót jelent. Ez a nap nagyon megviselt, jobb ha kimondom magamból a dolgokat. Nahh azért nem mindent, nekem is magán szférám ahogy Charlesnak is. Megérti. Megérti ha nem is tudja.
Nos.- vágott a közepébe, gyorsan realizáltam,hogy még mindig a szörnyű valóságba vagyok, most kéne egy csettintés amivel megálítom a világot és a jövőbe belepörgetek, hogy hogy sikerült a következő öt perces beszélgetés. Nagy valószínűséggel ez lehetetlen ezért mindent Istenre bízok.
Akkor miért is vagy szomorú?

Köszönöm,hogy elolvastad! Ha tetszett kövess be, illetve a jobb felső sarokba levő ⭐️- ra se felejts rá nyomni. 🤍