Csak te!/ Befejezett /

19 fejezet

Scharlott Blane

Reggel már hatkor fenn voltam, hogy biztos elkészüljek. Alíg vártam, hogy Charlest lássam. Szerintem ő is, ha ezeket írta nekem.
Már kilenc óra volt én még sehol se tartottam a készülődésben. Gyorsan hajat mostam, szárítás közben a sminkemet csináltam meg. Nem tudom hogy,de ez lett eddigi legjobb. A ruha választással meggyűlt a bajom, nem tudom, hogy kicsit kihívóbb vagy vissza fogottan öltözzek fel. Végül felvettem egy sima egyszerű szoknyát egy fekete szandálal aminek volt egy kis sarka.
Sok töprengés közepette elkészültem tíz óra tízre.

Basszus Charles!- rohantam le közbe elmondtam egy imát, hogy még itt legyen.

Scharlott hol voltál? Nem azt írtam, hogy legyél kész?- mondta felháborodva, oké egyet értek a felháborodásával, de én nem tudok gyorsan elkészülni.

Fenn voltam, készültem. Én próbálkoztam kész lenni,de.... ismersz.- ültünk be a kocsiba. Nem tetszett neki, hogy késtem. Charles Leclerc mindig pontos. Elmentünk egy kávézóba,de ismerős alakot szemeltem ki magamnak a kávézóba. Nem csak ketten leszünk? Azt hittem, hogy ki akar békülni, nem azt, hogy megaláz egyesül ember előtt.
Besétáltunk és Charles az ismerős arc felé indult, de még mindig nem tudtam, hogy ki az mert oldalt ült.

Charles ez mi?- fogtam meg a csuklóját, de ő nem foglalkozott vele. Én húztam vissza a kezét és a csuklóján levő karkötő darabokban hullott szét.

Scharlott mégis mit csináltál?- emelte fel a hangját felém fordulva. Én hátrálni kezdtem és a darabokra figyeltem fel. Ez az én karkötőm amit elveszítettem az egyik versenyen.

Én mit csináltam? Ez az én karkötőm volt! Hogy kerül hozzád?- szóltam vissza neki,de ő hirtelen lefagyott. Ennyire védte azt a karkötőt?

Hogy érted azt, hogy a tied?- szedte közben össze a gyöngyöket. Ami annyira,de annyira aranyos volt. Még mindig haragszol Scharlott Charlesra, ne terelje el egy gyöngy szedegetés a figyelmedet. Amit az előbb leművelt az mindennek a határa.

Én hagytam el ág egyik versenyen.- megmutattam az aznapi fotót.

Ohh, ha tudtam volna, hogy a tiéd akkor vissza adtam volna. - tartotta a kezébe a gyöngyöket és eltette a zsebébe. Ő azt hitte, hogy én nem látom,de a szemem sarkából mindent láttam.
Elfoglaltunk egy asztalt,de mégis ketten leszünk. Akkor miért indult meg az az ember felé?

Scharlott.... én szeretlek és azt akarom, hogy a barátnőm légy.- az agyam azt mondja, hogy jobbat érdemlek viszont a szívem azt, hogy igen mert én is szeretem őt.

Charles... én is szeretlek,de...- Scharlott hogy lehetsz ennyire hülye. Kimondtad, hogy szeretlek. Ha most nemet mondok azt hiszi, hogy jobbnak kell lennie, nekem már most jó és így tökéletes. Mindenkinek vannak hibái, velük együtt nekem is. Én elfogadom amilyen vagyok így Charlest is így elfogadom. Ezt a téma hogy jött elő? Az előbb még az volt a gond, hogy kimondtad, hogy szeretlek. Miért Lando jár most a fejembe? Itt vagyok Charlessal aki épp most vallot szerelmet,de mégis Landora gondolok. Talán mégse Charles az ideálom hanem Lando? Már minden kavarog a fejembe. Mindkét srácot kedvelem,de az egyiktől többet akarok, de még én se tudom, hogy kitől és mit. Talán még nem érettem meg a szerelemre? Már húsz éves vagyok. Körülöttem már a tízennyolc éves nőknek komoly kapcsolatuk van és azt tervezik, hogy mikor lesz gyerek. Én a gyerekre nem is gondoltam még, de mindenképpen akarok. Már megint hogyan hoztam elő ezt a témát? Nem csoda, hogy össze vágyom zavarodva.

Scharlott itt vagy?- el is felejtettem, hogy hol vagyok.

Igen?- néztem rá kérdően. Scharlott ez nem lesz ez így jó. Amióta egy szülőm sincs velem azóta alvászavarom van.

Akkor mit válaszolsz?- először nem ugrott be, hogy mégis mire kell válaszolnom, de utánna már tudtam a választ csak kételyeket láttok.

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett kövess be, csillagozd, írj kommentet!🤍