"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
𝐍 𝐀 𝐓 𝐀 𝐋 𝐈 𝐄
– Szóval ez egy randi? – kérdezi Poppy, amikor elindulunk visszafelé a házhoz.
Max már rég eltűnt, a gyerekek pedig törölközőbe csavarva lépkednek előttünk a puha füvön. Mi vagyunk a sereghajtók, így míg Theo elől beszélget egy kisfiúval és egy kerekesszékes kislánnyal, akinek neki kell tolnia a székét, kettőnket és a beszélgetésünket senki sem hallja.
– Hála vacsora – javítom ki Poppyt, aki erre felvonja a szemöldökét.
– Az mi a faszom?
– Hát egy egyszerű vacsora, amiért megengedtem, hogy a farmra költözzön.
Poppy megrázza a fejét, mintha nem is hinné el a szavakat, amik elhagyják a számat.
– De azért utána gondolom a te ágyadban szeretne aludni. Vagy reméli, hogy hálája jeléül még le is feküdhet veled?
– Mi? Pop...
– Az az igazság – szakít félbe –, hogy majdhogynem semmi tapasztalatod nincs a férfiakkal és ezért észre sem veszed, hogy amit Max csinál az rohadtul toxikus.
– Pop... – sóhajtok és összecsípem egy pillanatra az orrnyergemet.
– Jól tudom, hol tartod a telefonod – tartja fel a kezét, hogy így jelezze, hogy ne is folytassam. – Milliószor aludtam már veled, tudom, hogy mindig az éjjeliszekrényre rakod a fejed mellé. Ahhoz, hogy Max meghallja és még ki is tudja kapcsolni úgy, hogy te ne kelj fel rá veled kell aludnia. Nem csak egy szobában, hanem egy ágyban. És aztán hála vacsorára hív, mintha csak barátok lennétek vagy kedves ismerősök? Én a helyedben úgy megszivatnám, hogy egy életre megemlegetné!
– Hogy érted ezt?
– A kék ruhára gondolok.
A kék ruhát akkor vettem, amikor Milanoban nyaraltunk. Csak felpróbálni szerettem volna, amikor megláttam a kirakatban, mert amilyen egyszerű a szabása az ára épp olyan borsos volt, de végül Theo és Poppy biztatására megvettem, csak hogy utána sose vegyem fel. A többiek szerint elképesztően állt rajtam, és Poppy sokszor jegyezte meg, hogy igazán felvehetném végre, de különleges alkalomra tartogattam. Azt sosem tudtam volna megmondani, hogy mire, de volt egy kis hang a lelkemben, ami mindig visszatartott attól, hogy felvegyem akárhányszor felé lendült a kezem miközben a szekrényemben turkáltam.
– Vegyem fel azt? – kérdezem Poppy pedig azonnal bólint, hogy megerősítse a választást. – De miért szivatnám meg?
– Hogy tudja, hogy mit veszít, ha nem jön össze veled.
– Te is így szoktad megszivatni Danielt? Csak, hogy tudja, mit veszít?
Poppy beharapja az alsó ajkát és elfordul tőlem miközben az arca paprika pirosra pirul én pedig felnevetek rajta.
