"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Már nagyon szerettem volna kirakni nektek ezt a részt, szóval taddaaaa! Viszont nagyon nagyon fáradt vagyok úgyhogy könnyen lehetnek benne elírások, amik elkerülték a figyelmem!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐌𝐀𝐗
Furcsa dolog ez. Ez a gyomrot égető düh, ez a szemeim elé kúszó vörös köd. Az ahogy megremeg a kezem az asztal lap felett, ahogy Natalie elsétál mögöttem. Alig kapok levegőt kívülről mégis úgy tűnhetek, mint a türelem mintaszobra, mert sóbálványok sem lennének képesek ilyen rezzenéstelenül nézni maguk elé. De a gondolataimban minden lángol. Lángol a csillár, égnek a függönyök, felforr a tó vize, parázslik az abrosz, ugyanakkor mégis minden olyan, mintha jéggé fagyna körülöttem. Elkapom Natalie kezét és megállítom magam mellett. Kéne egy tabletta. Komolyan be kellene vennem egyet, mielőtt felrobbanok a barátnőm, a szülei és egyben a főnököm előtt. De a gyógyszereim a zsebemben vannak, nem tudok bevenni egyet sem anélkül, hogy valaki észre ne venné, úgyhogy inkább csak Christianra nézek és furcsa vigyorra húzom a szám.
– Max, engedj el!
– Kérlek, várj meg, kint! Beszélni akarok veled – morgom komolyan, olyan hangon, amitől mindenkiben megáll az ütő az asztal körül.
Geri szemei cintányér nagyságúra nyílnak, ahogy meghallja a hangom, Natalie pedig úgy összerezzen, hogy még a kezén is érzem a libabőrt, ami az egész testét ellepi a másodperc tört része alatt. Aztán elengedem, ő pedig Gerivel együtt kisétál az étteremből. Egyedül maradok Christiannal.
Meglögybölöm a poharamban lévő bort és belekortyolok mielőtt az asztalpartneremre néznék. Így hogy többé nem kell magamat és a dühöm visszafognom Natalie és az anyja előtt sokkal könnyebb csendben farkasszemet nézni vele.
– Azt hiszem, hogy te is érzed mennyire...
– Mégis mi bajod van? – kérdezem a szavába vágva. – Te vittél a farmra, te szóltál neki, hogy ápoljon, amíg fel nem épülök, pontosan ismersz, olykor úgy gondolom, hogy jobban, mint ahogy én ismerem magam. Szóval mondd, Christian, miért nem merült fel abban a briliáns elmédben ez a szituáció? Nem gondoltál rá, hogy két ember, akik sokáig össze vannak zárva egy légtérben, egymás sebeit ápolják és összebarátkoznak egy idő után ilyen helyzetben találhatják magukat?
– Pontosan. Miért gondolod, hogy nem vagyok képes értékelni ezt benne? Szerinted miért szerettem belé?
Christian felhorkant és megforgatja a szemét miközben belekortyol a borába.
– Ha ezerszer születsz újra sincs egyetlen egy olyan élet sem, amiben megérdemelnéd a lányomat, Max Verstappen.
– Azt hiszed – hajolok előre az asztalon –, hogy nem vagyok ezzel pontosan tisztában? De nincs egyetlen egy élet sem abból az ezerből, amiben bárki jobban szeretné. Szokj hozzám Christian Horner, mert kurvára nem megyek sehova!
