"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐍𝐀𝐓𝐀𝐋𝐈𝐄
– Jó, szóval hagy foglaljam össze! – tartja fel Poppy a kezét. – Tartottatok egy gyertyafényes vacsorát, ahol teljes puccba vágtátok magatokat, ő főzött, virágot szedett és elmosogatott...
– Emlékezett arra, hogy Nat nem ihat – egészíti ki Theo Poppyt miközben egy gyöngyöt fűz az egyik kislány karkötőjére, hogy csomót tudjanak rá kötni, mire Poppy Theo felé int és a szeme elkerekedik.
– És utána holdfényes sétára vitt a tóhoz csak, hogy ne csókoljon meg, amikor esélye lett volna rá? Tesó, szerintem az embered fejét valami komoly trauma érte, mert az ezer százalék, hogy agyban nem százas.
– Ötvenegy g, ha egészen pontosak akarunk lenni – mondja Theo miközben visszaadja Gabbynak a madzagot, amit megcsomózott, mire a kislány mosolyogva megköszöni, aztán visszafut a barátaihoz, hogy folytassa a kézműveskedést. – Az azért egy elég komoly trauma a fejnek.
– Theo – pillant felé Poppy –, könyörgöm, fogd be!
– Miért fogjam be? Olvastam az orvosi jelentéseket és a balesete alatt...
– Tudom! – szakítja félbe. – Tudom, hogy olvastad, de tudod, hogy nem úgy értettem!
– Pont így értetted – könyököl az asztalra és teljesen a mellette ülő Poppy felé fordul. – Azt mondtad, komoly trauma érte a fejét, én most mondom, hogy ötvenegy g.
Poppy megforgatja a szemét én pedig megrázom a fejem a két ökör civakodását figyelve.
– Alig várom, hogy visszamenj Cambridgebe! A betonvastag koponyáddal pont odavaló vagy!
– Telesírnád a párnád, ha nem lennék itt!
– Pontosan! Örömkönnyekkel! – Theo kinyújtja Poppyra a nyelvét az unokatesóm pedig hasonlóan gyerekesen válaszol a tettére.
Muszáj voltam elmondani nekik, hogy mi történt tegnap, mert egyszerűen nem voltak hajlandóak leszállni a témáról, de ahelyett, hogy bármi segítséget nyújtottak volna a meglátásaikkal csak még inkább összezavartak. Az estét illetően ők is a sötétben tapogatóztak. Nem csodálkozok rajta. Én sem értek belőle semmit! Főleg, hogy Max nem aludt velem, és nem jött át a szobámba az este folyamán. Elköszöntünk egymástól, amikor elmentem zuhanyozni, ő pedig felszívódott.
Reggel a pulton – amikor lecsoszogtam a konyhába –, a már megszokott pohár kávé fogadott, de nem járt hozzá színes post it-ra írt kérdés vagy üzenet. Csak a kávé. Talán Max hibaként könyvelte el magában a majdnem csókot a tónál. Talán rájött, hogy butaság lett volna, talán csak a pillanat varázsa miatt hajolt közelebb, amit meg is bánt. Talán úgy döntött, hogy véletlenül vagy akarattal áttáncoltunk a professzionalizmus határain és most vissza akart lépni.
