"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐍𝐀𝐓𝐀𝐋𝐈𝐄
– Ezt nem hiszem el, Theodore! – kiált fel Poppy, amikor Theo sorozatban három meccset is elveszít Max ellen. – Hogy az istenbe nem vetted észre, hogy...
– Láttam, Pop! Nem kell miatta leugatnod a fejem! – kiált fel a tévé felé tartva a kezét.
– Add ide azt a távirányítót! Majd én játszok egyet!
– Mármint kontrollert? Azt sem tudod, hogy hívják! Ezek után miért adnám oda? – vonja fel a szemöldökét Theo mérgesen és miközben Poppy rávetődik, hogy elvegye tőle azt a fehér vackot – akárminek is nevezzék a harc ádáz közöttük érte – akaratlanul is felnevetek őket nézve. – Nem tudsz játszani!
– Álmomban is jobban játszok, mint te!
– Kérsz hozzájuk popcornt? – nyújtom a tálat Max felé, aki egyszerűen megrázza a fejét és a combomhoz nyomja az arcát.
Az este elején még jó ötletnek tűnt a fiúk felé felülni a kanapéra, amíg ők a földön foglaltak helyet előttünk, de ahogy az éjfél egyre közelebb és közelebb kúszik hozzánk és mindenkin kezd erőt venni a fáradtság úgy válik egyre őrültebbé az egyébként teljesen ártatlan gondolat. Max egyre többet forgolódik, ahogy fárad és ezzel csak azt éri el, hogy ajka akaratlanul is időről időre a combom belsejéhez ér. Olykor csak kis ideig, mintha csak megrázná a fejét és véletlenül pont úgy mozdulna, olykor viszont - például amíg Theo és Poppy csapatot választanak és mezt - egészen sokáig. Nem tűnik úgy, mintha tisztában lenne vele, hogy mit csinál miközben megrázza a fejét vagy hasonló, hogy felrázza magát mielőtt elaludna, nekem mindenesetre paprika pirosra pirul miatta az arcom, mert a lábaim között ismeretlen forróság gyűlik minden kósza, suta érintésétől.
Vajon a csókja is ugyanolyan félénk lenne, mint amilyenek az érintései? Ha megcsókolna, az sem lenne több egy tollpihe érintésénél? Nem akarok ilyenekre gondolni, de ez a gondolat újra és újra léket üt a fejembe, mióta a könyvtárban megcsókolta a hasam a szemembe nézve. Nem hiszem, hogy annál a képnél láttam életem során valaha erotikusabbat, mint ami abban a pillanatban tárult elém. Az maga volt a bűnbeesés, a Bibliai kísértés és a vérem felpezsdül az ereimben minden alkalommal, amikor rágondolok.
Max ujjai a bokám köré kulccsolódnak és a hüvelykujjával kis köröket rajzol rá, miközben a másik kezével megdörzsöli az arcát, hogy valamennyire képben legyen két ásítás között.
– Fáradt vagy? – kérdezem előrehajolva mire megrázza a fejét és a lábamnak dől.
– Utolsó visszavágó! – kiált fel Theo, amikor egy diadalittas vigyorral felemeli a kontrollert Poppy kezéből, mire Maxszal mind a ketten felé kapjuk a tekintetünk.
– Egy gólig vagyok hajlandó játszani veled! – morogja a szemeit törölgetve Max. – Utána hazamegyünk, mert mindjárt elalszok.
– Oh, már "hazamentek"? – vonja fel Theo a szemöldökét incselkedve jól kihangsúlyozva a haza szót, mintha az valami ördögtől való lenne, hogy Max így utal az otthonomra.
