"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐍𝐀𝐓𝐀𝐋𝐈𝐄
Dante poklának tíz szintje van, ha a tornácot is a szintek közé vesszük. Tíz szint különböző bűnökre osztva, amelyeken az utazó a dráma alatt áthalad. A legkisebb bűnösöktől kezdve egészen a legelfajzottabbakig. Az ébresztő reggeli berregése szerintem egy külön gyűrűt érdemelne a kilencedik körben. Vagy egy teljesen új tizedik kört mindennek az alján. Valahol jó mélyen a jótevőiket eláruló lelkek alatt.
Olyan szépet álmodtam! Úgy aludtam, mintha fejbe vágtak volna, mihelyst este a fejem a párnához ért, de a berregés az éjjeliszekrényen minden álmot kiűz a szemeimből és nyafogva nyitogatni kezdem miatta a szemhéjam.
Szeretnék megfordulni, hogy kikapcsoljam, de a takaró túlságosan is körém tekeredett és mozdulni sem tudok. Max már biztosan elment. Felesleges lenne szólnom neki, hogy kapcsolja ki. Szóval helyezkedni és forgolódni kezdek, mire valaki morog valami számomra érthetetlent és a hasamon megfeszül egy kéz, ami biztosan nem hozzám tartozik. A szemem kinyílik és miközben leállítom az ébresztőt észreveszem, hogy a takaró valójában alig, Max kezei viszont annál inkább körém tekeredtek az éjszaka folyamán. Az egyik a hasamon a másik a bordám alatt pihent, amíg fel nem keltem miközben teljesen átkarolta a testem.
Tényleg! Hiszen megígérte, hogy nem megy el. Megígérte, hogy megvárja, amíg felkelek, hogy esélyem se legyen túl gondolni semmit, ami köztünk történt tegnap este. Maradt. Max velem maradt. Ez pedig megmagyarázhatatlan örömmel tölti el a lelkem és az arcom felhevül a boldogságtól miközben felé fordulok, hogy ránézhessek.
A szemöldökét összeráncolja miközben ébredezik, a szája elnyílik és morog valamit a kora reggeli, mély hangján, amit nem értek. Úgy gondolom káromkodik, de elég nehéz megítélni tekintve, hogy se németül se hollandul nem beszélek és beazonosítani sem tudom a motyogását, hogy mi lehet. Szóval inkább abban gyönyörködök, hogy milyen szép az arca miközben a hajnali arany napfény csókot lehel a bőrére. Az orrán még ott van a nyom, amit a párna hagyott rajta, puha, rózsaszín ajkai elnyílnak miközben levegőt vesz, hosszú szempillái meg-megrezzennek mikor összeszorítja a szemeit és az arcán lévő apró szeplők is szinte világítanak a fényben. Max Verstappen, akit a Netflix és bugyuta újságcikkek írói úgy próbálnak lefesteni, mint az ördög reinkarnálódását a folyamatos nyerő szériái miatt pont olyan gyönyörű, mint egy bukott angyal miközben alszik.
A hajába vezetem az ujjaim és végigsimítok pár tincsén hátha attól kicsit éberebbé válik. A selymesen puha tincsek gubancok nélkül engedik át maguk között az ujjaim. Ő pedig aprót morog miközben felbillenti a fejét, hogy jobban hozzáférjek.
- Aludj vissza! - morogja immár angolul.
- Nem lehet. Ma sellőket nézünk.
- Bassza meg, tényleg! - nyög fel majd kicsit közelebb nyomja magát hozzám, hogy a nyakamba ásítson. Igazán felemelő érzés, de eszemben sincs panaszkodni miatta. - Kurvára nincs kedvem felkelni!
