"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐍𝐀𝐓𝐀𝐋𝐈𝐄
- Nem tudom - rázza meg a fejét Halima immár hetedjére miközben gyomrot szorító pillantással végig néz rajtam. Csokoládé színű szemeivel olyan érzésem van mintha a vesémig látna és mivel már reggel kilenc óta próbálom elviselni a csipkelődő kommentjeit lassan a sírás határán állok mire a falon ketyegő óra elüti a délután hármat.
Nem értem, mi a baj velem. Jó, nem vagyok modell alkat, ezt egy párszor megkaptam. Hiába vagyok vékony és aránylag izmos Halima szerint fogynom kellene és igazán járhatnék kevesebbet konditerembe is, mert szerinte egészen férfias vállaim vannak, amikkel nem tudja, mit kezdjen.
Nem szeretném elmondani, hogy életemben egyetlen egyszer jártam konditeremben, akkor is csak azért mert Theoval szerettünk volna ott zuhanyozni, mert a kolinkban nem volt melegvíz négy napig. Az első két nap zuhanyzás nélkül még egészen laza volt, na de a harmadik... amikor a hideg tél minden erejével Londonra támadt elviselhetetlen zimankóval fészkelődve be mindenki kabátjába muszáj volt valamit kitalálni magunknak, hogy felmelegedhessünk legalább egy kis időre. Kár, hogy akkor pont nem volt ott sem meleg víz! Így miután kijöttünk a szaunából csak jeges hideg vízzel tudtunk lezuhanyozni. De ez egy másik időre való történet és nem biztos, hogy olyan, amit el szeretnék mondani Halimának és a barátnőjének, akivel együtt próbálják megreformálni a gardróbom - eddig teljesen eredménytelenül.
- Nem elég széles a csípője! - sóhajt a másik lány is az állára téve a mutatóujját miközben úgy végignéz rajtam, mintha egy darab hús volnék a hentespultban. - És így nem mutat! - előrelép, meghúzgálja azokat a fodrokat, amik puszta említésétől is már elkap a hányinger majd hátra lép a barátnőjéhez, hogy ismét mind a ketten megrázzák a fejüket és kánonban sóhajtsanak egyet engem vizslatva.
Reggel, amikor Max karjaiban felkeltem olyan boldogan nyíltak ki a szemeim! Ő rám mosolygott, megpuszilta a homlokom hosszan pihentetve rajta az ajkait - talán csak azért csinálta, mert ez volt az első közös éjszakánk úgy, hogy nem az én házamban aludtunk és úgy szerette volna megünnepelni ezt az alkalmat, hogy még nagyobb gyengédséggel fordult felém, mint szokott. Reggelente mindig morcos. Még, ha meg is vár az ébredéssel - ami eddig maximum kétszer fordult talán elő - mindig morog és úgy káromkodik, mint egy rossz kocsis. Tőle az, hogy reggel mellettem marad, kisimítja a hajat az arcomból, vagy végigjáratja az ujjait a karomon nem túl megszokott. Éppen ezért húztam közelebb magamhoz még csukott szemekkel, büdös leheleteink ellenére is, hogy egy rövid csókban részesíthessem. Mondott valamit, amit nem értettem, de a végén a becenevem használta én pedig közelebb kúsztam hozzá, hogy megsimogathassa a hajam és édes semmiségeket suttogjon a fürtjeim közé.
Aztán ismét megszólalt az ébresztő az éjjeli szekrényen. Én nagyot nyújtózva kiszálltam az ágyból, ő pedig ásítozva a konyhába vonult, hogy összedobjon magunknak valami elfogadható reggelit abból a néhány dologból, amit találni tudott. Végül rántottát ettünk, amire Max oreganot szórt abban a reményben, hogy pótolni képes majd a sót, amit bárhogy kutatott a szekrényben nem talált meg. Nos... nem helyettesítette. A rántottának pedig egészen furcsa íze lett tőle.
