𝐋𝐀𝐏 𝟐𝟒

1.5K 93 46
                                    

𝐌𝐀𝐗

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

𝐌𝐀𝐗

Jól leszünk, jól leszünk, jól leszünk.

Persze, ez a két szó úgy beleég a fejembe mire másnap hajnalban felkel a nap, mintha folyamatos visszhangot vert volna a koponyám belsejében, amíg aludtam. Szóval mikor felkelek majdnem ugyanolyan kialvatlannak érzem magamat, mint amilyen lefekvés előtt voltam. A nap további része pedig hasonlóan pocsékul alakul.

Natalie felkel reggel, megesszük a reggelinket, aztán bezárkózik a dolgozószobába, mert így, hogy beláthatatlan ideig velem fogja tölteni az idejét rengeteg munka szakad egyszerre a nyakába a farm logisztikáját illetően. Nincs senki, aki felügyelhetné a betakarítást, senki, aki gondoskodna az állatokról, az egész egy óriási katyvasz, mi pedig jól belekeveredünk a sűrűjébe. Végül Natalie elintézi, hogy Theo szülei a farmra költözzenek egy időre a városból ő pedig hulla fáradtan csoszog át egyik szobából a másikba, mintha a fáradtságtól csak árnyéka lenne önmagának. Napszámosokat bérel, közben beszél a farm jelenlegi dolgozóival a várható újításokról, akik nem feltétlenül vannak értük elragadtatva.

Nem értem az egészet. Ennek... ennek egy boldog időszaknak kellene lennie. Nászutas heteknek. Minden gond, stressz és idegeskedés nélkül. Együtt kellene töltenünk az időt, teljes boldogságban és egyetértésben és addig szeretkezni, amíg össze nem szakad alattunk az ágy. Mert most már... a világ szemében végül is egy pár vagyunk. Miért tagadnánk hát meg magunktól ezt a boldogságot? Ezt az apró örömöt? Végülis azóta nem tudom kiverni a fejemből a sóhajai méz édes hangját, sem azt, ahogy a teste minden apró mozdulatomra reagált mióta úgy terült el előttem, mint a legfinomabb falat a konyhapulton. És ez egyszerűen megőrjít. Főleg azokban az átkozott szatén pizsamáiban kész bűnbeesés ránézni. Eltereli bennük minden gondolatom egy csapásra, ő viszont ezt észre sem veszi.

De az önfeledt boldogság helyett csak halvány mosolyokat osztunk csak meg egymással, semmitmondó témákról beszélünk, és mindenre rányomja a bélyegét ez a média által generált, erőltetett kapcsolat címke. Szerettem volna, ha fejlődünk, ha többet vagyunk együtt, ha felnőttekként átbeszélhetjük a gondolatainkat, nem feltétlenül álmodoztam egy hamis kapcsolatról, amit a kamerák előtt kell fenntartanunk csak azért mert egy nap megfogtuk egymás kezét!

Natalie arcán egyre hamisabb a mosoly, minden múlandó nappal. Ő nem egy olyan lány, aki az én világomról – gyors autókról, gyors kapcsolatokról, drága dolgokról, pompáról és csillogásról, és olcsó emberek, olcsó barátságáról –, álmodozik. Neki ez az egész idegen és rémisztő, ettől pedig nekem is egyre apróbb méretűre zsugorodik a gyomrom.

Geri végül nem jelenik meg a negyedik napon.

Natalie pedig azt mondja, hogy az anyját elkapta az ihlet a gyerekkönyvét illetően, úgyhogy nem tud értünk jönni.

Helyette Halima jelenik meg a kert elején, ikonikus Dior magassarkújában és olyan drága ruhákban, ami valakinek az egész éve fizetése lenne, majd bejelenti, hogy immár hivatalosan is egy pár vagyunk az instagram bejegyzéseinket követően és ennek megfelelően kell viselkednünk is majd mihelyst kiérünk a nyilvánosság elé.

Things we lost in the fire /Max Verstappen/Where stories live. Discover now