"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐍𝐀𝐓𝐀𝐋𝐈𝐄
Reggel az egész házat betöltő kopogásra kelek. Párszor meg kell törölgetnem a szemeim mielőtt kinyitnám őket majd morogva felülnék az ágyban, hogy gyorsabban összeszedjem magam. Max keze megfeszül a derekam körül miközben motyog valami érthetetlent. A falon kattogó óra szerint reggel hét van, de a szabadnapjaimon, ha tehetem nem szoktam ilyen korán kelni. Főleg nem akarom Maxet itthagyni az ágyban, mert legszívesebben újra visszafeküdnék mellé és átölelném, hogy tovább aludjak a karjaiban. De a kopácsolás egyre erősebbé válik, és még akkor sem tudnám visszazárni miatta a szemeim, ha akarnám.
– Ki az? – kérdezi Max morogva mire megrázom a fejem.
– Talán Theo, vagy Poppy.
– Mondd meg nekik, hogy menjenek el az apjuk faszára, ha ők azok! – szorítja rá a párnát a füleire és a hasára fordul, hogy megpróbáljon visszaaludni.
Én belelépek a papucsomba és a köntösömet magamra véve lecsoszogok a lépcsőn.
– Jó, itt vagyok! – kiabálom, amikor már az előszobában járok és kinyitom az ajtót.
Azonban nem Poppyt vagy Theot találom előtte, hanem az anyukám, akinek az arca a dühtől majdnem olyan vörös, mint a haja, mögötte pedig egy egészen fiatal, modell alkatú, barna bőrű, lélegzetelállítóan gyönyörű nő áll.
– Örülhetsz, hogy apádnak versenye van, mert tajtékzik az idegtől! – Közli velem anya miközben belép a házba és mellettem elsétálva a nappali felé veszi az irányt. Értetlenül pillantok utána majd az ismeretlen nőre nézek és bemutatkozok.
– Halima Abdallah! – nyújtja felém ő is a kezét mire azonnal megszorítom és intek neki, hogy lépjen be nyugodtan.
– Kávét? Vagy... teát? – kérdezem. – Még csak most keltem, nem vagyok igazán a toppon, de összedobhatok valamit, ha...
– Natalie, kincsem! – állít meg anya mire felé kapom a fejem. – Nem teázni jöttünk. Hol van Max?
– Itt! Szia, Geri! – motyogja a fiú álmosan, a szemét törölgetve, miközben lelépked a lépcsőn. – Hali? – vonja fel a szemöldökét, amikor meglátja a nappaliban a gyönyörű, barna hajú nőt. – 'A faszt keresel itt? – a kérdés megfogalmazása durva, de a hanglejtése miatt inkább csak úgy hangzik, mintha azt kérdezte volna tőle, hogy hogy van. A lány elmosolyodik, mire Max is viszonozza a vigyorát, bennem pedig gyanú támad a nő kilétét illetően.
Nem Max barátnője, arról tudnék. De talán... talán a kapcsolatuk több, mint baráti az arcukon lévő pimasz vigyorból ítélve. Legalábbis én biztosan nem bírnék soha senkire olyan kendőzetlenül ránézni, mint, ahogy Halima próbálja levetkőztetni a tekintetével Maxet.
– Igazából megtaláltam – jelenti ki a nő, csilingelő hangon Maxre mutatva. – Itt áll előttem egy mackónadrágban.
– Vicces – forgatja meg Max a szemét. – Mit keresel itt? – kérdezi újra, de mintha nem is érdekelné a kérdésére a válasz bevonul a konyhába. Anya feje szinte füstöl, mikor maga előtt összefonva a karjait leül a kanapéra és elszakítja rólam a pillantását.
