Eljön az alkony, hoz mély éjszakát,
Messzire űzve a fény sugarát.
Hallgat az utca és vár a világ,
Mondd, mikor jő föl az égi világ?
Félve bebújik a gyermek a láng
Oltalom-bűvköre, fénye alá.
Rettegő lélek, az álmokon át
Számüzi mind az ő öntudatát,
Várja a fényt a sok rettegő árny.
Nem tudják, s e tudást nem áhítják,
Így soha ők meg se kérdezik már: de
Senki se tudja, az éj mire vár.
Szűnik a fény és a fal leborul,
Gátja a látásnak, ím! Halványul.
Eljön a sok mese, mely rejtve járt,
Rejtette eddig a fény és a gát.
Támad a képzelet, elme, az ész,
Álmot és vágyakat itt te megélsz.
Álom és dal, mely a fényben nem él.
Lám, talán erre való a sötét?
Villan a lámpa, a fénye fehér.
Messzire tűnik az álmos sötét.
Erre való? Hogy a lámpa, a fény
Rejtse, takarja el, hogy te ne félj?
Arra való? Hogy ez új, erős láng
Elnyomja szívünknek minden vágyát?
Arra, hogy lámpa takarja és láng?
Rejti, hogy rejtse a szíved dalát?
Mű ragyogás, látszódó biztonság,
Mely csak elfojtja a szívek dalát. De
Lelked a dalba csakis hazaér, és
Újra dalol, mikor elhal a fény.
Csak a félreértések elkerülése végett, a fény itt most nem feltétlenül pozitív. Inkább valami, ami erőszakosan elnyomja a sötétet, pedig a sötétség több titkot rejt, mint azt hisszük.
FIGYELEM, RANDOM GONDOLATOK KÖVETKEZNEK! Ígérem, nem lesz gyakran ilyen.
Miért is félünk a sötéttől? Miért mindg az a "gonosz"? Hát, szerintem nem magától a sötéttől félünk, hanem attól, ami benne rejtőzhet. Vagy attól ijedünk meg, hogy nem tudjuk használni a szemünket, pedig azok a fő érzékszerveink. De ha túlságosan a szemünkre támaszkodunk, elfelejtjük, hogy mások is léteznek. Peldául a hallás és a tapintás. És emiatt ezek nem erősödnek meg annyira, mert úgysincs rá szükségünk.
De mi van a sötétben? Mi történik, amikor a szemünk nem zavar be folyamatosan? Amit látunk, nem befolyásolja többé a gondolkodásunkat, így igazán szabadon engedhetjük a képzeletünket, és teljesen szabadon gondolkodhatunk. Csakhogy alig vagyunk teljesen sötétben. Talán félünk magunktól.
Az utcákon is folyamatosan világítanak a lámpák, amelyek pedig a csillagokat nyomják el. Vajon megtudjuk valaha, milyen volt az éjszakai ég, mielőtt mindenfélével bevilágítottuk?
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ Még mindig olva...
