Szerelem a jégpálya szélén.

4.Fejazaet Míra

Nem hiszem el ez a srác tényleg jó kapitány. A srácok nagyon ügyesek voltak. Ennél kellemetlenebb szituba nem is lehetnék. Megmondtam a kedvenc csapatom kapitányának, hogy mennyire nem hiszek benn. Még az a szerencse, hogy ő nem tudja, én ki vagyok. És a célom az, hogy ez így is maradjon. Az agyam csak ezen kattogott végig. A meccs véget ért és mi Lizel újra egymás mellett álltunk és elmeséltem neki az egész történetet.

- Úr isten Míra ennél kellemetlenebb szituba nem is kerülhettél volna. - Nevette a barátnőm a kínomon rettenetesen hangosan.

- Fejezd ezt be! Halkabban csúfolj, ha lehet. - Mérgelődtem a barátnőm jó kedvén. És csendesítettem le.

- Istenem bár láthattam volna, ahogy evvel a sráccal veszekedsz. - Nevetett tovább fuldokolva a drága egyetlen barátnőm.

- Nem is veszekedtünk. Annyira ledöbbentett a srác arca. - Pirultam el az emlék felidézésében.

- Miért jól nézett ki? - Érdeklődött Liz nagyon kíváncsian.

- Igen nagyon! - Válaszoltam röviden. Mert nem akartam ott a helyszínen kivesézni a dolgot, hogy mennyire tetszett a srác.

- Úgy érzem itt nincs vége a sztorinak. Mikor hazaérünk, elmeséled! De most írt egy SMS-t a bátyám, a csapattársa telefonjáról, hogy vigyem oda neki a saját telefonját, amit otthon felejtett. Még szerencséje, hogy észrevettem és elhoztam.

- Rendben. De be fognak engedni az öltöző folyosóra? - Kérdeztem, mert oda nem mehet be senki a hokisokon kívül. Nagy biztonságba tartsák, őket az őrült rajongok miatt.

- Persze a bátyám szól a biztonságinak és kijön az öltöző ajtóba. Simán be fogunk menni. - Válaszolta Liz menet közbe.

Elindultunk arra a helyre ahol a szurkolók, csak álmukba jutnak be. A biztonsági őr már tudta, hogy mi vagyunk, mert Liz megmutatta neki a bátyja mezét, ami rajta volt. Annyira jó neki, hogy hokista a bátyja. Rengeteg, kiváltság jár ezzel a címmel. Például be tud hozni egy ilyen helyre. És valljuk be nagyon menő is. Én egykeként örülnék egy ilyen menő bátynak.

Megláttuk Liz bátyját, Rolandot és oda mentünk hozzá. Öt is kiskorom óta ismerem akár Lizt. Roland négy évvel nagyobb, mint mi. De mindig Lizel vele lógtunk. Mindig mellettünk volt és védelmezett. Mivel nekem nincs tesóm így kicsit én is a bátyámnak éreztem öt. Roland nagyon örült, amikor meglátott, de ez csak a telefonja miatt volt.

- Kösz, hogy elhoztad Liz. - Mondta a bátyja. Kikapva Liz kezéből a telefont.

- Durva volt a meccs. Tök jól játszottatok. - Mondtam felhozva a témát.

- Igen brutális volt. Ügyes a GOLD WOLFS új kapitánya. Mondjuk, látszik is rajta. Húsz évesen profi a kölyök. - Mondat Roland nagy elismeréssel nekünk.

- Ezt mindenki tudta igaz Míra. - Nézett rám Liz és kezdett el cukkolni a barátnőm.

- Hát persze, hogy mindenki tudta. - Mondtam csendesen. Erre mintha a villám ütött volna belém egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. A hang közvetlen a hátamtól jött.

- Szép volt fiuk. Nem adtátok könnyen a pontokat. - Monda az ismerős hang és oda ment Rolandhoz és kezet fogott. Akkor láttam meg, hogy a hang gazdája az új kapitány srác. Na, még ez hiányzott nekem. A lehető leggyorsabban el kellet tűnnöm mielőtt rájönne a nevemre. Így gyorsan Liz felé kaptam a fejem.

- Liz menjünk most már. - Mondtam gyorsan és hátat fordítottam Rolandnak és a kapitánynak.

- Hova sietsz Míra még nem is veséztük ki a meccset. - Monda Liz. Remek most már tudja a srác a nevemet ennek a remek napnak ez a beszélgetés lesz a csúcspontja. Ezért még kap a fejére Liz.