Szerelem a jégpálya szélén.

16. Fejezet Míra

A szemem még ki sem volt nyílva, de már a telefonomért nyúltam. Alig vártam a reggelt. Dominik tegnapi utolsó üzenete nem hagyott nyugodtan aludni. Én is úgy éreztem, hogy kezd alakulni valami köztünk, de nem voltam túl biztos, hogy Dominik részéről is ez van e. Ezért vártam, hogy mindig ő írjon üzenetet. De az az utolsó üzenet megerősített engem, hogy nem szórakozik velem. Kikerestem a telefonomból a nevét és írni kezdtem neki.

Míra üzenete: Szia! Ne haragudj, hogy nem válaszoltam a tegnap előtt semmire. A meccs után későre értem haza és a telefonomat nem vittem fel a szobámba. A tegnap meg egész nap nem vettem kézbe a telefont, mert a kabátomba hagytam és nem kerestem. Kérlek, ne haragudj rám. Találj ki valami programot mára, amivel megint ki békíthetlek. Csak kérlek, ne haragudj.

Küldtem el az üzenetemet, de választ nem kaptam rá ott akkor. Lementem megreggelizni, de a telefont most végig a kezembe fogtam. A reggelim befejezése után érkezett válasz az üzenetemre.

Dominik üzenete. Szia. Ma edzésem lesz. Nincs időm.

Olvasom el a válaszát. Biztos voltam benne, hogy most ellöktem magamtól. Tőle még ennyire rövid és flegma választ semmire nem kaptam. Mindig kedvesen válaszolt. És ha edzése is volt nem írta azt, hogy nincs ideje egy programra. Eldöntöttem, hogy nem fogom itt annyiba hagyni az egészet és válaszoltam neki.

Míra üzenet: Értem mikor kezdődik az edzésed? - Kíváncsiskodtam, mert tudtam, hogy én ma odamegyek és bocsánatot kérek. Megint csak idők múlva írt csak vissza.

Dominik üzenete: Este hat órakor. De addig még sok dolgom van.

Flegmázott vissza. De most megértem nem kíváncsi rám.

Míra üzenete: Oké akkor, ha lesz időd az elkövetkező napokba szólj. Nem akarlak feltartani. - Írtam vissza én is durvábban, hogy ne is sejtse, hogy én ma oda megyek az edzésére.

Hat óra lett. Így fogtam magam és egy egyszerű otthoni pulcsiba és egy kényelmes nadrágba elindultam a pályához. Mivel ott van pár sarokra csak egy vékony mellényt vettem csak a hátamra. A pályához érve megnyitottam a fő ajtót, de nem nyílt ki. Tudtam, hogy az öltözőknél nyitva van az ajtó, de ott nem mehettem, mert meglátnak. Elsétáltam az épület oldalán lévő ajtókhoz. Nagy meglepetésemre nyitva volt az egyik. Bementem és rögtön meghallottam a palánknak csapódó korongok hangját. Oda sétáltam az ajtóhoz a legközelebbi székhez és leültem. A fiúk kapura lövögettek és egymással cselezgettek. Láttam Krisztofert, ahogy Dominikkel beszélgetnek nem messze onnan ahol ültem.

- Dominik mi bajod? Olyan erősen lövöd Eriknek a kapura a korongot, hogy inkább beengedi a kapuba, mint, hogy kivédje. - Kérdezte Krisztofer Dominikot. Kíváncsi voltam mit beszélnek.

- Nem lényeg! - Szólt rá idegesen a csapattársára. Folytatták az edzést. Két csapatra osztották egymást és játszani kezdtek. Dominik nagyon jól játszott. Nem érdekelte, hogy az edzésen kívül egy csapatot alkot azokkal az emberekkel. Ha kellet teljes erejéből neki nyomta a palánknak. Látszott, hogy eszét vesztve játszik. A játék végén Dominik csapata nyert. A legtöbb gólt Dominik lőtte be nagyon trükkösen. Az edzés végén az edző mindenki játék menetét kiértékelte. Dominiknek csak ennyit mondott:

- Nagyon profi voltál ma kölyök. Így még edzésen nem játszottál. Máskor hagyod a többieket érvényesülni. De most úgy mentél mintha nem a társaid ellen játszanál. Szép volt nem tudom a mai minek köszönhető, de csak így tovább. - Dicsérte meg és ment ki a pályáról.

- Haver az edzőnek igaza van. Ma mi ütött beléd? Csak nem Míra barátnőddel vesztél össze?- Kérdezett rá Erik Dominikra. A barátnő és a nevem hallatán nagyra nyitottam a szemem és kíváncsian vártam a beszélgetésüket.