Szerelem a jégpálya szélén.

7.Fejezet Míra

Liz rávett, hogy menjek el vele erre a meccsre. Nagyon rég nem beszélgettem vele. Nem esett jól az az akciója a telefonszámmal. Nem akartam, hogy elveszítsem a barátságát így elmentem vele. És megbocsátottam neki. Kizárt volt, hogy ne fussak össze Dominikkal. Tehát megint lejárathatom magam előtte. De Liz tanácsára megpróbálom kifejezni neki, hogy tetszik nekem. Nem tudom, hogy fog elsülni, de megpróbálom. Liz segítségével egy vagányabb szettet állítottunk össze nekem. A hosszú szárú csizma megmarad, de nem farmerrel, hanem egy bőr szoknyával és egy fehér rövid ujjú pólóval. A rajongói kabátot egy bőrdzseki váltotta le. Nagyon megszoktam a hideget így nem fázhattam meg. A hajam fel volt kötve ló farokba és szépen kiadta a barna hajam hosszát.

És ha ez már nem lenne elég még Liz egy buliba is elrángatott a meccs után. Ma teljesen a komfortzónámon kívül voltam. De Liztől nem is vártam mást. Egy hétig csak otthon gubbasztottam. Így Liz kötelességének érezte fojtatni a kirángatásomat a házból.

- Hű nagyon jól nézel ki Míra. - Bájolgott rajtam Liz.

- Köszi de ezt mind te művelted velem. Magadnak köszönd. - Mondtam a hoki pálya felé közeledve.

- Biztos fogunk találkozni Dominikkal. - Mosolygót Liz.

- De lehet, hogy nem és az lenne a legjobb. - Válaszoltam indulatosan.

- Ha viszont igen légy vele kedves és mutasd ki az érzéseidet. - Biztatott Liz.

- Oké. - Adtam egy semleges választ neki. Besétáltunk a helyünkre és ott vártuk a meccs kezdetét. Pár perc múlva meg is kezdődött a meccs. Egy nagyon erős ellenfelük volt a fiúknak. Körülnéztem és láttam körülöttünk a GOLD WOLFS rajongókat, inkább lányokat, akiknek a barátjuk a GOLD WOLFS - nál hokizik, mert minden lányon a barátja meze volt. Kék alapon fekete mezek pompáztak. Mivel most hazai meccs volt a lányokon, a kék alapon fekete mintás idegenben viselt mezek voltak. Ez az érzés, amit én is átélnék. De lehetetlen álom ez. Egy ilyen lány, mint én, aki nem mutatja ki az érzéseit nem fog kapni maga mellé senkit. Nem, hogy egy hokistát. Visszafordultam a pálya felé. A meccs szoros volt végig az ellenfél egy ponttal vezetett.

De a fiúk rettenetesen ügyesek voltak az utolsó harmadban pillantottam meg Dominikot. Tényleg profin játszott egy tökéletes gólpasszt adott Krisztofernek és a vége előtt egy perccel megnyerték a meccset. Mindenki felugrott a helyéről és sikított.

- Hű ez szép meccs volt. - Szökdécselt mellettem Liz.

- Tényleg nem volt semmi. - Mondtam én is nagy adrenalinnal a testemben. Ahogy vége lett a meccsnek kimentünk a csarnokból. Én már mentem volna tovább de Liz húzta az időt. Egy teát akart inni még mielőtt elmegyünk. Belementem, mert kicsit hideg volt kint. Így jó ötletnek tartottam. Liz elővette a telefonját és gyors SMS írásba kezdett. Nem hagyta, hogy lássam, kivel írogat.

- Liz kivel írogatsz, hogy nem láthatom?- Kérdeztem idegesen.

- Nem lényeg. - És be is fejezte a nagy írást egy mosoly kíséretében. Valamit tervez, túl régóta ismerem ezt a lányt. Nem volt jó előérzetem.

Bementünk a bárba és kikértük a két teát. A teával együtt megjelent előttünk Dominik is. Remek azt hittem nem találkozunk ma. Dominik kihúzta az egyik széket és leült mellénk. Velem szembe.

- Sziasztok, hogy vagytok?- Tette fel ezt a kérdést, de felém fordulva így egyértelműen nekem címezve.

- Jól, köszi, te?- Kérdezte Liz nagyon buzgón.

- Nem túl jól. Találkoztam egy lánnyal a bemutatkozó meccsemen és nagyon megbántottam a hülye beszólásaimmal és most meg kell, próbáljam kiengesztelni. De nem tudom hogyan. - Válaszolta még mindig engem bámulva.