Szerelem a jégpálya szélén.

23.Fejezet Dominik

Az út alatt végig a vállamon alvó Mírát bámultam. Annyira aranyos volt. A feje a vállamon volt és a kezével szorosan engem ölelt. Nagyon meglepett, hogy azt mondta, hogy velem jönne, ha kapnék egy szerződést. Mialatt az én szépségemet bámultam a telefonom egy üzenetet jelzett. Kivettem a zsebemből a telefonomat és megnéztem ki írt. Nagy meglepetésként ért a feladója. Az anyám volt.

Anya üzenete: Szia, Dominik. Hogy vagy? Most hallottuk apáddal, hogy a csapatoddal a döntőre mentek. Csak sok sikert akarunk kívánni. - Olvastam el az üzenetet és tudtam, hogy itt valami hátsó szándékuk lesz. Így a lényegre akartam térni.

Dominik üzenete: Honnan tudjátok egyáltalán, hogy melyik az én csapatom? Soha nem kérdeztétek. Mit akartok? Miért írtál valójába? - Küldtem el az üzenetet. Várva a valódi okot.

Anya üzenete: Most látta meg apád a sport hírekbe. És a bemondó a te nevedet emelte ki, hogy kapsz valami díjat. Arra gondoltunk apáddal, hogy összeülhetnénk, és kicsit beszélhetnénk a hirtelen jött hírességedről. - Ez nevetséges még, hogy hirtelen jött. Évek munkája alatt jött el most. Most fontos lennék nekik, mert bemondhatták, hogy a díjjal egy szép összeg is jár.

Dominik üzenete: Én nem szeretnék veletek összeülni. És a hírességem nem hirtelen jött anya évek munkája. De ezt ti nem tudhassátok. Teljesen kiszálltatok az életemből, amikor a hokit választottam az egyetemetek helyett. Ne most akarjátok bepótolni azokat az éveket, amikor egyedül hagytatok és nem támogattátok az álmom. - Küldtem el az üzenetet feszülten.

Anya üzenete: Sajnáljuk Dominik. Nagy hülyeséget csináltunk akkor, de reméljük majd egyszer valamikor meg fogod ezt bocsátani nekünk.

Dominik üzenete: Én is sajnálom. Egyszer majd biztos. De az nem a közeljövőbe lesz. - Fejeztem be ezt az undorító üzenetváltást. Véletlenszerűen a telefonomon szembe jött velem egy sport hír. A címlapon a csapatom és köztük én is. Kíváncsiságból bele olvastam. Amikor megláttam, hogy milyen elit csapatok kapitányait kérdezték meg a véleményüket a csapatról és rólam azt hittem nem látok jól. Világszerte a legismertebb és elit, kapitányok mondák azt rólam idézem „Ez a fiú nem semmi. A GOLD WOLFS csapatának ez a srác kellet. Ha én is játszhatnék vele egy meccs keretén belül fel kéne, kössem a nadrágot. Szalai a profi ligába való." És az én személyes kedvenc kapitányom is hasonló szavakkal vélekedett rólam. „Hogy hallottam e Szalairól? Persze. Amióta a csapata kapitánya lett az óta sikert sikere aratnak a fiúk. Ő lesz szerintem az elit ligás kapitányok után pótlása. Sőt biztos, hogy ő lesz az én utánpótlásom is." Nem hittem a szememnek. Azok az emberek, akikre én gyerekkorom óta felnéztem és a példaképeim voltak ez a véleményük rólam. Azt hiszem, ha kapok egy szerződést már könnyebb döntés lesz elfogadni. Soha nem is gondoltam volna, hogy egyszer a rég hajtott álmom ennyire beteljesül. Egy ártatlan hobbiként kezdődött és most én vagyok a környék legjobb játékosa. Elraktam a telefonom és nagyon izgatottan vártam a mindent eldöntő meccsünket.

Míra a megérkezésünkig a vállamon aludt. Amikor a busz már megállt és megérkeztünk a szállodába felébresztettem.

- Míra megérkeztünk. - Simítottam ki egy tincset az arcából és ébresztettem fel. Míra álmosan nyitotta ki a szemét és néztek velem szembe azok a zöldes barna szemek.

- Szia. - Köszönt rám mosolyogva álmos hangján.

- Szia. Megérkeztünk a szállodához. - Mosolyogtam vissza rá és ismételtem meg a szavaimat.

- Oké. - Válaszolta nekem egyszerűen. De meg sem mozdulva a vállamról. Nagyon jó beszélgetőtárs olyankor, amikor felébred. Pár szóval elintéz mindent.

- Na, szedd össze magad és gyere. - Nyomtam egy puszit az arcára. És álltam fel a helyemről. Míra csendben teljesítette a kérésemet és ö is felállt és fogta meg a kezem. Lesétáltunk a buszról és elvettük a csomagokat. Mivel Mírának csak egy sport táskányi cucca volt így az én teli rakott felszereléses táskám mellé a vállamra csaptam Míra cuccát is. Felmentünk a szobába és lepakoltunk. Mivel nekünk ma nagy meccsünk lesz így az edző kötelező alvási időt irt ki legfőképp nekem. Míra végig ide felé jövet aludt ő úgy döntött, hogy megkeresi a szálloda kondi termét és elmegy futni egy kicsit. Én a pihenésnél maradtam. Az edzőt ismerve ez a pihenés csak egy óra lesz, és utána már megyünk is gyakorolni. Nem kellet öt perc és már aludtam is. Egy hatalmas alvás után a legszebb dologra ébredtem fel. Kinyitottam a szemem és Míra feküdt velem szembe a hajamat babrálgatva.

- Jó reggelt úrfi. - Szólalt meg Míra nevetve.

- Kit neveztél te úrfinak kislány. - Ragadtam meg Mírát és húztam közelebb magamhoz és csókoltam meg. Míra most nagyon játékosan csókolt vissza. Már kezdem élvezni ezt az új játékosságod, de abba a pillanatba a drága Krisztofer rontott be kopogás nélkül az ajtón.

- Kapitány! Most szolt az edző, hogy. - Jött be teljesen az ajtón és nem fejezte be a mondatát. Elszakadtunk egymástól Mírával és a drága egyetlen Krisztoferre figyeltünk.

- Bocs, hogy zavarok, de most Dominikkal jelenésünk van az edző előtt. - Folytatta rögtön.

- Drága Krisztofer! Ismered azt a szót, hogy kopogás? - Néztem rá kicsit sem jókedvűen a csapattársamra. De mivel ma fontos meccsünk lesz próbáltam nem kikaparni a szemét.

- Bocs haver. De nagyon kell sietnünk. - Nyugtalankodott.

- Oké. Menj ott kifelé én is megyek. - Mutattam az ajtó felé és álltam fel. Krisztofer kiment a szobaajtóba és ott várt. Míra mosolyogva ült fel az ágyba.

- Most mennem kell, mert az edző kinyír. Találkozunk a meccsen. Szurkolj nekem kicsi. - Hajoltam le és adtam egy búcsúcsókot az én szerencsehozó kabalámnak.

- Oké. Én fogok a leghangosabban üvölteni. - Ölelt meg engem Míra.

- Jaj és itt a mezem. - Mondtam neki a táskám fele menet és kivetem belőle a hazai meccseken hordott mezem. - Aztán ebbe tessék szurkolni. - Néztem rá komolyan és adtam oda a mezt egy puszi keretébe.

- Csakis. - Válaszolta nekem Míra hatalmas mosollyal az arcán. Egy kacsintás kíséretében léptem ki az ajtón. Az ajtón kiérve Krisztofer szólalt meg.

- Haver nagyon találtok ezzel a lánnyal. És úgy látom, hogy teljesen odáig is vagytok egymásért. - Nézet rám Krisztofer mosolyogva. Krisztofer jól látta a helyzetet. Az első találkozásunk nem sikerült túl jól Mírával. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy egyszer csak ennyire fogjuk szeretni egymást. Sőt ameddig nem találkoztam vele nem érdekelt, hogy egyedül vagyok. De most meg el sem tudom nélküle képzelni a napjaimat. Ez a lány megmutatta nekem, hogy nem a hoki az első nem a hoki rabja leszek örökké. Mert most ö nekem az első és már az ö rabja is lettem. A két szerelmemet soha nem fogom elengedni. Míra az igazi nagy szerelmem és a hoki a második. Nagy mosollyal az arcomon Krisztofernek válaszoltam.

- Jól látod haver. Teljesen oda vagyunk egymásért és tudod, mit tanácsolok neked. Hogy egyszer te is tapasztald meg, hogy most mit érzek én. Tudom, hogy neked is olyan fontos a hoki, mint nekem, de nem mindig az lesz az első. Légy nyitott a szerelemre, mert ez az érzés más, mint amit a hoki ad nekünk. A hokitól ezt a különleges érzést nem kapod meg. - Tettem a vállára a kezem.

- Kapitány ez nagyon bölcs monológ volt. Mindjárt sírok. - Nézett rám szomorúan Krisztofer. Az arcát látva elöntött a nevetés és egy nagyot vágtam a nyakára.

- Ebből mindent komolyan mondtam. - Váltottam komolyra.

- Jó-jó befejezem a hülyeséget. Tényleg igazad van, köszi, a tanácsot. - Adott egy pacsit. De most már teljes komolysággal.

- Na de most visszatérve a melóra. Futólépésbe menj itt előttem. - Kiáltottam rá a szigorú már a kapitánya ként. Krisztofer meglepetten csak annyit mondott.

- Igenisuram. - És a parancsomnak eleget téve futott előttem. Nevetve a fejemet rázvasétáltam utána.

Instagram:writer00barbara-itt a könyvel kapcsolatos fejleményeket osztom meg és egy kis közösséget próbálok kiépíteni veletek a legjobb olvasóimmal .😊Kövess be ha nem akarsz lemaradni semmiről.🥰