Szerelem a jégpálya szélén.

21.Fejezet Dominik

A tegnapi üzenetváltásból Mírával nem vettem észre, hogy tudna arról a félreérthető képről. Még meg is kérdezte, hogy ma mikor lesz edzésem. De ezt benéztem nagyon. Mert tegnap megtudtam, hogy tud róla.

Tegnap az üzeneteket Mírának akkor küldtem, amikor öltözünk át. Amikor már a teljes csapat felöltözött elindultunk ki a bárba. De egy kellemetlen meglepetés várt a bár ajtajába rám. Az a valaki, aki tönkre tette a hülyeségével az egész életemet. Bella. Nem állt szándékomba még közel menni hozzá sem. De ő persze odajött hozzám. Megint kezdett tapogatni, de most, is mint a múltkor levettem a kezét magamról.

- A múltkor nem megmondtam, hogy ne érj hozzám. Van barátnőm. Nem tudod ezt felfogni. - Szóltam rá idegesen, de halkan, hogy más ne hallja. Erik ott állt mellettem. A többiek is vártak ránk, de Erik szolt, hogy mi is pár perc múlva csatlakozunk. Bella arcán elégedettség futott végig.

- Hát a barátnős dolognak szerintem annak már annyi. - Húzott egyet a vállán és gonoszul vigyorgott. A mondata befejeztével tiszta lett minden.

- Te ugye nem kavartál be nekem? - Szorítottam meg a karját tiszta erőmből. Bella arca már nem volt olyan boldog.

- Engedd, el a kezem ez fáj. - Szolt rám, de nekem az eszembe sem volt.

- Válaszolj a kérdésemre. - Húztam össze a szemöldököm és a düh kezdett eluralkodni rajtam.

- Ha arra gondolsz, hogy megmutattam-e a képet akkor a válasz igen. Megmutattam a te Mírádnak a képet. - Próbálta a kezemet levenni a karjáról. Amikor válaszolt a kérdésemre elengedtem a karját.

- A rohadt életbe. - Üvöltöttem az ég felé. - Jól jegyezd meg ezt a mai napot. Utolsó alkalom volt, hogy ide betetted a lábad garantálom. - Fordultam vissza Bella felé. Erik rögtön mellém lépett és próbált nyugtatni.

- Dominik nyugodj meg. Segítek kitisztázni ezt a szar helyzetet. - Ajánlotta fel a segítségét.

- Hogy nyugodjak meg Erik? Ismerem Mírát nem fog nekem elhinni semmit. Szegény mit érezhet most. Azt hiszi, hogy szórakoztam vele eddig. De rohadtul nem Erik. Szeretem tiszta szívemből. De, hogy bizonyítsam be neki?

- Fog segíteni az egész csapat. Ebbe biztos vagyok. De most gyere, menjünk be és ünnepeljünk. Vagy a te esetedbe felejtsünk. - Húzott be Erik a bárba.

Visszatérve a jelenbe most tíz óra van, itt ülünk a fiukkal. A tegnap hallottak után Eriknek igaza volt az egész csapat segít nekem kitalálni egy tervet, hogy hogyan magyarázzam el a dolgokat Mírának. Biztos vagyok benne, hogy ezek után látni sem akar engem Míra. De ma két órakor biztos vagyok benne, hogy ide jön. Mert vissza fogja adni a mezemet, mert, tudja, hogy holnap szükségem lesz rá. És a szakítani akar szándékával. De azt nem fogom hagyni. Néma csendben gondolkodott mindenki a legjobb terven. Hirtelen Krisztofer szólal meg először megszüntetve a csendet.

- Te Dominik mennyire szereted ezt a lányt. - Nézett felém Krisztofer.

- Ez milyen kérdés? Nagyon. - Válaszoltam neki egyszerűen.

- Akkor kérd meg a kezét. - Mondta el az ötletét Krisztofer.

- Hát téged sem az eszedért szeretünk Krisztofer. - Rázta meg a fejét Erik. Krisztofer értetlenül nézett szét.

- De miért? Ez a legjobb megoldás. - Háborodott fel.

- Köszi, hogy próbálsz segíteni, de ez szerintem is hülyeség. Én húsz éves vagyok és ö meg mindjárt tízen kilenc. Még előttünk van az élet. Lesz időm erre később is. - Válaszoltam Krisztofer kérdésére. Újra csend telepedett közénk. De nem, sokáig mert Erik előjött egy remek ötlettel.