Szerelem a jégpálya szélén.

25.Fejezet Dominik

Tegnap miután elfogadtam az ajánlatot a srácokkal elmentünk bulizni. Szerettem volna, ha Míra is velünk jön. Lényegében ez nekem egy búcsú buli is volt. Nagyon fognak hiányozni a srácok. De ez remek lehetőség a fejlődésre. És az összeg, amit ajánlottak elképesztő volt. Tényleg hat számjegyből állt. Visszamentem az öltözőbe és a srácok már ott voltak. Belépve az ajtón rögtön az első kérdés az edzőtől jött.

- Ugye elfogadtad azt a mesés ajánlatot Dominik? Ha nem akkora taslit kapsz fiam amekkora marha vagy.

- Elfogadtam edző. - Mondtam neki nevetve. Az edző boldogan adott egy férfias ölelést.

- Remek döntés volt. Fogsz hiányozni ebből a csapatból de, tudom, hogy ott is ennyire profi leszel. Én is azért hoztalak ide, mert nagy szarban voltunk. Tudtam, hogy ha ki akarunk tűnni nekünk te, kelessz. És be is bizonyítottad. Pár hónap alatt összeszedted a fiúkat. Köszönöm. És biztos vagyok abban, hogy fogunk még felőled hallani. Hiszem, hogy pár év múlva te is az egyik edző kollégám leszel. - Búcsúzott el az edző.

- Köszönöm edző, hogy megismerhettem önt és a fiúkat. És köszönöm a rengeteg hitet felém és, hogy midig megbízott bennem. Köszönök mindent. - Válaszoltam neki nehezen. Nagyon nehéz lesz itt hagyni őket. Az edző bólintott és leült. A következő ember, aki a legjobb barátom lett lépett oda hozzám.

- Haver tudtam, hogy leszerződtetnek. Nagyon fogsz hiányozni innen. Ezt már mondtam neked az öltözőbe otthon, de tényleg fogsz hiányozni, mint kapitányunk mit jó barát. - Mondat Erik szomorúan. Kicsit megállt és folytatta tovább.

- Gratulálok haver. Hiszek benned. Legyél ott is olyan jó, mint itt. Sőt még jobb. És aztán ne felejtsd el a kapcsolattartást velünk. - Monda befejezésül.

- Haver! - Öleltem meg Eriket. Ö volt a legjobb barátom a csapatba. - Te is fogsz hiányozni. De a barátság örök. Fogjuk tartani a kapcsolatot. Sőt ha te is ilyen jó kapus maradsz, még te is csatlakozhatsz hozzám. - Veregettem meg a vállát.

- Kapitány! Ne menj el. - Jött oda hozzám a Krisztofer. - Rajtad kívül senki nem fogja elviselni a hülyeségeimet. - Mondta szomorúan.

- Krisztofer, ha ilyen jó maradsz még a helyemre is léphetsz. Nem örülnél, ha kapitány lennél? De ez csak akkor lehetséges, ha én elmegyek. És elengedsz engem. - Mondtam nagyon komolyan neki.

- Gratulálok Dominik! Mikor indulsz és még mért vagy itt? Jó utat Kanadába. És sok szerencsét. - Akart eltüntetni a csapatból minél hamarabb. Mindenki röhögni kezdett köztük én a legjobban.

- Még holnap viselj el és utána nem is fogsz látni jó ideig. - Válaszoltam neki.

- Jó, na, vicc volt. Nagyon fogsz hiányozni nekünk kapitány. - Monda ezúttal komolyan. És megölelt.

- Ti is nekem. De elég a gyászos hangulatból. Ma bulizunk. Megnyertük a döntőt gyerekek! - Szólaltam meg témát terelve, mert nagyon nehéz volt ez a búcsúzkodás a barátaimtól.

- És büszke vagyok mindenkire. Köszönöm, hogy mindig hallgattatok a tanácsaimra. És köszönöm, hogy amikor mélyponton voltam az egészen segítettetek kimászni belőle. A karrierem során a legjobb csapatom voltatok. - Mondtam mindenkinek köszönetet.

- Akkor mehet a buli kapitány? - Kérdezte Krisztofer engem nézve. - Megadod az engedélyt a bulizásra?

- Megadom, ma mindent lehet, amit eddig tiltottam. - Szólaltam meg mosolyogva.

- Na azért nem mindent. Attól, hogy Dominik nem játszik velünk nekünk még meccseink lesznek. Nincs drog vagy valami kábítószer! - Szólalt meg idegesen az edző.