Szerelem a jégpálya szélén.

24.Fejezet Míra

Miután Dominik elment az ágyon hátra dőlve bámultam a plafont és gondolkodtam. Az elején azt hittem a bátortalanságom miatt soha nem jövünk össze Dominikal. De szerencsém volt vele. Ha ö nem nyit, felém soha nem feküdnék, most itt egy hotelbe miközben várom a nagy meccsét. Ép ezért gondoltam, hogy vele kell mennem, ha kap egy ajánlatot. Szeretem és imádom ezt az érzést, hogy szeretek valakit és engem is szeret valaki. Utólag most nagyon hálás vagyok Liz magán akcióira. Telt az idő ameddig én így a hátamon gondolkodva feküdtem az ágyon. A telefonom húzott vissza a gondolataimból. Egy üzenetet jelzett. A telefon a fejem mellet volt és érte nyúltam. Dominik írt nekem.

Dominik üzenete: Szia. Ez itt a jegyed. A cserepadunk hátánál van a legközelebb hozzám. Gyere egy órával hamarabb kezdés előtt, mert nagy sor lesz, ha később érkezel. Kívánj sok szerencsét kicsi lány. - És küldte el a jegyem linkjét.

Míra üzenete: Rendben. Sok-sok szerencsét. Hiszek benned Dominik.

Küldtem el az üzenetet és néztem az órára. Indulásig még volt kb két órám. Így gondoltam elmegyek zuhanyozni. Belépve a fürdőbe észrevettem a hatalmas kádat. Akkor már eldöntöttem, hogy zuhanyzás helyett inkább a kádat választom. Mivel nincs, amit csináljak így el tudom ütni az időt. A kádat megtöltöttem jó meleg vízzel és a telefonomra a kedvenc zenéimet raktam be. Kellemes érzéssel szálltam ki a kádból és indultam öltözni. A legmelegebb nadrágot kerestem meg a táskába remélve, hogy nem hagytam otthon. De szerencsére megtaláltam. A bézs színű bundás farmerem mellé egy sima egyszerű szürke hosszú ujjú pólót párosítottam. És egy bőrdzsekit vettem fel rá Dominik mezével együtt. Megnéztem az órát és úgy gondoltam, hogy kicsit hamarabb elindulok. És milyen jól tettem ezt. Nem tudtam merre van a jégpálya, de biztos voltam benne, hogy ha valakit megkérdezek tudni, fogja. Lementem a recepcióra és megkérdeztem. A hölgy azt mondta innen gyalog negyven perc. Eligazított, hogy merre kell, menjek és elindultam. Nagyon könnyen észre lehetett venni, mert egy hatalmas nagy jégpályáról beszélünk. Szerencsére egyszerűen megkaptam és elindultam befelé. Az ajtón beérve egy hatalmas nagy sor fogadott engem. Még úgy is, hogy kezdés előtt majdnem két órával jöttem. Beálltam a rettenetesen nagy sorba és csak vártam a haladást. Egy lány megpillantotta rajtam a mezt és a mezen azt a bizonyos számot és nevet. Felcsillant szemekkel jött oda hozzám.

- Szia, te ismered Dominikot? - Kérdezte izgatottan.

- Szia. Ö igen persze. A barátnője vagyok. - Válaszoltam meglepetten. A lánynak leesett az álla a hír hallatán.

- Te vagy az a titokzatos lány, aki a képein rejtve van? Ezt nem hiszem el. Én vagyok az első, aki rájött a nagy titokra. - Visította a lány. A lány a nagy örömével több ember figyelmét is felhívta rám. Percek alatt a sor fele felém vette az irányt. Mindenki képet akart velem, de én az egész kérésre nemet mondtam. Nagyon nehezen tudtam eljönni a körülöttem lévő emberektől. Sőt nem is eljöttem, hanem elszöktem, amikor nem rám figyeltek. Szélsebességek foglaltam el a helyem és kaptam le magamról a mezt. Inkább csak akkor veszem fel, amikor megkezdődik a meccs. Dominikék még nem jöttek fel a jégre. Készítettem egy képet a hatalmas nagy és gyönyörű pályáról. A képet elküldtem Liznek.

Míra üzenete: Ezt nézd, de gyönyörű helyről nézhetem a meccset. Annyira sajnálom, hogy nem vagy itt velem.

Liz percek múlva vissza is írt nekem.

Lizi üzenete: Azt a mindenit. Ez hatalmas. Én is most már sajnálom, de itthonról szurkolók a fiúknak és Dominiknak. Remélem Dominiknak sikerül megszerezni a kupát mind magának, mint a csapatnak. Sok szerencsét kívánok neki.

Míra üzenete: Meg fogja tudni csinálni. Átadom, köszi.

Válaszoltam Liznek.

Lizi üzenete: Biztos, hogy minden rendben lesz. De te, hogy vagy?