Szerelem a jégpálya szélén.

12.Fejezet Míra

Eljöttünk Lizzel a meccsre beszélni Dominikal. Az első két harmad szépen alakult 5-3-ra vezetünk. De az utolsó harmadba egy teljesen szokatlan dolgot történt. Egy kemény bunyó szemtanúi lehetünk. És a bunyó kezdeményezője Dominik volt. Szegény ellenfele még meg se tudta védeni magát. Dominik egy kemény sérülést okozott a srácnak. Az egész lelátóra csend telepedett. A kemény szurkolók buzdították Dominikot, hogy ne hagyja magát. De én most nem Dominik álláspontjának adtam igazat. Ez hoki és nem box. Itt nincs helye dúrva verekedéseknek. Szegény megvert srác olyan rosszul volt, hogy nem tudott segítség nélkül lejönni a pályáról. Lizel tátott szájjal bámultuk a pályát.

- Ez meg mi volt?- Kérdezte meglepetten Liz. Pont én akartam kérdezni tőle.

- Nem tudom mire akadt ki Dominik ennyire. - Meglepetten bámultuk tovább a meccset.

- Nem sérült meg ö?- Aggódott Liz.

- Az lehetetlen még egy simogatást sem kapott ö. Érte ne aggódj. Én a másik srácra lennék kíváncsi, hogy van. - Magyaráztam Liznek. Nem tetszett Dominik akciója. Kellet volna, türtőztesse magát. Pont a legfontosabb időszakba tiltatta el magát. Mert ez teljesen egyértelmű, hogy legalább egy meccsről eltiltották. Ha nem többről. Ez vicc. Dominik az öltöző felé vette az irányt a meccs kezdetekor. Az arcán düh, sajnálat és szomorúság volt. Én most nem tudtam kicsit sem sajnálni. De a távozása után a fiúk szépen játszottak. Nagyon szépen védekeztek így a mait Dominik nélkül is megnyerték 5-4-re. Ez azt jelenti, hogy döntősök. Az egész csarnok üvöltött a boldogságtól. Mindenki büszke volt a mi GOLD WOLF-jainkra. Véget ért a meccs és a fiúk lementek a pályáról.

- Ez az. Nem semmik a fiúk. Dominik nélkül is profik. - Ujjongott Liz.

- Igen én is nagyon büszke vagyok rájuk. - Derültem nagy mosolyra. A tömeg elkezdett kisétálni a pályáról. Mi is követtük a nagy tömeget és kifele vettük az irányt. De ekkor megszólal Liz telefonja.

- Ki az ilyenkor? - Érdeklődtem nagyon kíváncsian.

- Nem tudom, megnézem. - Halászta elé a zsebéből Liz a telefonját. Az arca döbbent és értetlen volt.

- Ki az mondd már. - Kíváncsiskodtam, mint egy kislány.

- Kapaszkodj meg. - Hívta fel a figyelmem, hogy nagyon meg fogok lepődni. Liz felém fordította a telefonját és a Dominik név ékeskedett rajta.

- Ez meg miért hív téged? - Értetlenkedve fura arccal néztem rá.

- Nem tudom én, sem de derítsük ki. - Mondta határozottan Liz. Felvette a telefont és kihangosította, hogy mindent haljak.

- Mizú? Dominik miért keresel?- Szólt bele Liz a telefonba. De Dominik helyett egy mély aggódó hang szólalt meg.

- Szia, nem Dominik vagyok. A csapattársa és a barátja Erik.

- Szia, mit szeretnél?- Kérdezte furcsállva Liz.

- Te vagy az egyetlen csaj kontakt Dominik telefonjába így gondolom a barátnője vagy. Csak azt akarom, hogy léci gyere ide az öltözőbe és szedd rendbe Dominikot. Nagyon ki van akadva.

- Nem vagyok a... - Kezdett bele Liz a magyarázatába, de ekkor megszólaltam én.

- Mi van vele?- Kérdeztem meg nagyon gyorsan.

- Hogy is mondjam kicsit nincs magánál. - Válaszolt Erik.

- Hogy érted ezt?- Kicsit nem tudsz konkrétabb lenni? Kérdeztem idegesen.

- Inkább gyere ide és meglátod, hogy értem. És siess léci mielőtt valami őrültséget akarna csinálni, amiről nem, tudjuk lemesélni. - Aggodalmaskodott a csapattársa.