Szerelem a jégpálya szélén.

13.Fejezet Míra

Az öltözőből kilépve a folyosóra nem láttam sehol Dominikot. Kisétáltam az épületből abban a reménybe, hogy kint van. De sehol nem láttam. Elindultam balra hátha meglátom ott valahol. Amikor elindultam egy hatalmas test ölelt meg hátulról. Teljes testsúlyát a hátamnak téve. Ez a test annyira izmos és kigyúrt volt, hogy elvesztem a karjai között. Nehezen tudtam tartani ezt a hatalmas testet. De tudtam, hogy Dominik szórakozik. Így meg sem fordultam vagy kérdeztem rá ki az.

- Szia, kislány nem ijedtél meg? - Dugja elé a fejét a vállam fölött. Kába és fáradt mosollyal az arcán.

- Nem mert tudtam, hogy te szórakozol velem. - Válaszoltam neki lazán. - De elég volt a játékból valahogy haza kell, ráncigáljalak. - Dominik leszállt a hátamról és mérgesen válaszolt nekem.

- Én egyedül is haza tudok menni. - Indult el bebizonyítva nekem, hogy teljesen jól van. De nem vette észre a lépcsőt és elvesztette az egyensúlyát. Elkaptam a kezét és visszarántottam az egyensúlyába. Szólaltam meg mikor már Dominikot biztonságban tartottam.

- Azt én is látom. - Nevettem és folytattam. - Akkor most már hazakísérhetlek?- Kértem tőle engedélyt, mert szerinte ö teljesen jól volt. Dominiknak egy halvány bólintás volt a válasza. Mivel fogalmam nem volt hova is kell, haza kísérjem megkérdeztem.

- Merre laksz?- Tettem fel a kérdést a mellettem vánszorgó Dominiknak.

- A város közepén. - Monda boldogan. A válasza pofon csapás kén ért. Nincs messze, de ezzel a vánszorgó tempóval soha nem érünk oda.

- Hát az remek. Gyalog az innen egy óra és evvel a tempóval, ahogy te jössz lesz az kettő is. - Kezdtem gondolkodni. - Csak a taxi lesz a legjobb megoldás. - Elővettem a telefonomat és hívtam egy taxit.

- Pár perc és itt lesznek. - Mondtam el a telefonba hallottakat. Dominik furcsán bámult rám. Így rá kérdeztem mi baja, hogy így néz.

- Semmi, de annyira nem ittam sokat, hogy ne tudnék egyedül haza menni. - Kezdett bele a válaszadásba. - Már értem te meg akarod tudni, hogy merre lakom. Azért, hogy tudjál zaklatni. - Nevetett. De erre a butaságra én is felnevettem és az elméletét hamar porba tiportam.

- Nem érdekel. Így hogy taxit hívtam nem is gondoltam, hogy veled megyek. Csak azt akarom, hogy ne egy sáncba töltse az estét a hokisok kapitánya. És megnyugodnék, ha látnám, hogy bemész a ház ajtaján. - Nevettem el Dominiknak az igazat.

- Nem fogja ott tölteni nyugi. - Kapta fel a vizet. - De nyugodtan haza kísérhetsz, én benne vagyok. - Huncut mosoly ült ki az arcára.

- Tényleg csak azt akarom, hogy épségbe haza érj. És ha úgy érzed, nem kell, kísérjelek akkor nem foglak. - Válaszoltam neki.

- Akkor küldök egy képet, hogy a házba vagyok. Hogy teljesen megnyugodj oké? - Nevette.

- Oké úgy már nyugodtabb lennék. - A kezembe tartottam a telefonomat és Dominik egy hirtelen mozdulattal kikapta és írni kezdet valamit. Majd előveszi a saját telefonját és abba is írt valamit.

- Mit csinálsz a telefonommal? - Kérdeztem rá meglepetten. De ekkor már eszembe jutott, hogy nincs meg a száma.

- Nincs meg a számom. Kicsit az első találkozáskor az ígéretem eltolódott, hogy a legközelebbi találkozásnál odaadom. Azóta már párszor találkoztunk és csak most kaptad meg. - Mosolygott nagyon jó kedvűen. Ebben igaza volt. Azóta már olyan dolgokat csinált, amikre nem is gondoltam. De még a legfőbb kérdésemre nem kaptam választ. Miért nevezett a barátnőjének?

Abba a pillanatba, hogy visszakaptam a telefonomat megjelent a taxi.

- Köszi, a mait kislány. - Szólalt meg Dominik és nyomott egy puszit az arcomra és beült a taxiba. Mindig az ilyen aranyos gesztusától meglepődök és összezavarodok.

Elindultam hazafelé. És végig a ma történtek járt a fejembe. Most már biztos voltam benne, hogy Dominik mindenre emlékszik legyen akármilyen kómás. Pár perc múlva otthon is voltam. Belépem a szobámba és a telefonomat az ágyamra dobtam. A telefonom még mindig az ágyamon volt, amikor jött egy üzenet. Felálltam a székemből és elvettem megnézni az üzenetet. Feloldom a telefonomat és megláttam az üzenet feladója nevét. A név láttán nagyot néztem, de az arcomon egy halvány mosoly jelent meg. A telefonomba a Dominik névnek egy becézése jelent meg.

A te Dominikod üzenetet küldött: Szia. Képzeld nem kerültem bele egy sáncba sem. Teljesen épségbe ülök a házba.

Elolvastam az üzenetét és mosolyogva írtam neki vissza.

Míra üzente: Szia. Örülök, hogy nem szárad a lelkemen, hogy az utcán töltötted az estédet. Jobban vagy? Fáj a kezed? - Kezdtünk bele az üzenetváltásokba.

A te Dominikod üzenetet küldött: A te lelkeden soha. Persze egy jó hideg zuhany után már teljesen rendbe vagyok. Nem mert egy profi nővérke bekötötte nekem az öltözőbe.

Míra üzenete: Persze még, hogy soha a csapattársaid megöltek volna engem, ha lett volna valami bajod. Akkor hálás lehetsz neki.

A te Dominikod üzenetet küldött: Ennél hálásabb soha nem voltam senkinek. De kicsit haragszom rá.

Míra üzenete: Miért?

A te Dominikod üzenetet küldött: Mer Krisztofernek is felajánlotta az én terápiámat.

Tudtam, hogy ezt még meg kapom tőle. De akkor direkt akartam húzni az agyát.

Míra üzenete: Mivel békíthetne ki téged?

A te Dominikod üzenetet küldött: Hát nehéz lesz. De most, hogy kizártattam magam három meccsről lesz ideje rendbe hozni a dolgokat.

Míra üzenete: Rendben fog próbálkozni. De most hagylak pihenni, mert ma hosszú napod volt. Jó éjt.

A te Dominikod üzenetet küldött: Neked is jó éjt kislány köszönöm a mait.

Abbahagytuk a beszélgetést és az ágynak vetettemmagam. Annyira fáradt voltam, hogy rögtön el is aludtam.