Szerelem a jégpálya szélén.

18.Fejezet Míra

Nagyon jó volt a tegnapi randi Dominikkal. De egyszerűen nem emlékszem arra, hogyan kerültem haza. De biztos voltam benne, hogy valamikor felébredhettem és Dominik hazavitt. Csak éppen nem emlékszem semmire. Most valahogy másnak éreztem az ágyam. Meleg puha és Dominik illatú volt. Az a bizonyos édes, de férfias illat csiklandozta az orrom. De lehet, csak beképzelem. Mert este végig Dominik kabátja volt rajtam. Tegnap végig ezt a csodát éreztem. Így már az agyam is megszokta és ezért képzelek ilyeneket. Merengtem el a gondolataimba az ébredésem előtt. Kinyitom a szemem és egy teljesen ismeretlen szoba jelent meg a szemeim előttem. Ráadásul magasabbról mintha párnán látnám. A bal kezem alatt meg egy meleg izmos váll hevert. A fejemet fennebb emeltem és az orrom Dominik orrával találkozott. Meglepetten jöttem rá, hogy az illatot nem csak beképzeltem. Jól szemügyre vettem ezt a cuki békés alvást. A hajából szokás szerint egy tincs az arcába lógott. A kezemet levettem a válláról és kifésültem az a kis kósza tincset a gyönyörű arcából. Meglepetten, de boldogan jöttem rá, hogy Dominik mellkasán vagyok. Ráadásul akkor feltételezem, hogy Dominik házába. Nagyon kellemes érzés volt. Szétnéztem. A szoba nagyon modern és ízlésesen volt berendezve. Az ágy végében egy polc telis-tele érmekkel. Minden bizonnyal hokis érmek voltak. Mindegyik egy könyvel volt meg csíptetve és úgy lógott le a polcról. A nagy körülnézés után megpillantottam Dominik mellet, a telefonját. Elvettem és megnéztem az időt. Mindjárt tíz óra lesz. Ebben a pillanatba szállt el a varázsa mindennek. Liznek azt mondtam, hogy tíz óra felé benézek hozzá. Megpróbáltam feltűnés nélkül kiszabadulni Dominik karjából, ami sikerül volna is, de a sors és az ébresztő meghiúsította a tervemet.

- Jó reggelt hova készülsz. - Szólalt meg Dominik. Miközben én a karját fogtam felemelve azt a hátamról.

- Jó reggelt most már sehova. - Engedtem el a feltűnés mentes felkelést.

- Te a tudtom nélkül el akartál szökni? Nem szép dolog köszönés nélkül elmenni. - Nézett gonoszan a szemembe. És a két kezét körém fonta.

- Nem az volt a tervem, hogy köszönés nélkül elmegyek. - Magyaráztam el neki. - Csak már tíz óra van és megígértem Liznek, hogy ma tíz órakor benézek hozzá. És nem tudom értesíteni, hogy késni fogok, mert a telefonom otthon van. - Fejeztem be a válaszomat.

- Erre egyszerű a megoldás. - Adott egy futó csókot Dominik és a telefonja után nyúlt. A telefonjába gyors mozdulatokkal írni kezdett valamit. Miután befejezte a telefon visszatette a helyére és így szólt.

- Ez elintézve. Szóltam Liznek, hogy velem vagy. - Nézett rám büszkén.

- Köszönöm szépen. - Nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.

- Gyere, reggelizzünk. Utána pedig hazaviszlek. - Ölelt meg Dominik.

- Nem szükséges miattam nem kell. Haza megyek taxival. - Válaszoltam neki.

- Úgy is kell, menjek edzésre és akkor úgy eltudlak vinni. Ne ellenkezz. - Válaszolta. Felkelt az ágyból és segített nekem is felkelni. Elindultunk a nagyon tágas konyhája felé. Én helyet foglaltam az egyik bár széken.

- Mit szeretnél reggelizni? Nem lesz sok választásod, mert szigorú étrendem van így semmi egészségtelen kajám nincs. - Nevetett Dominik kinyitva a hűtőjét.

- Nem vagyok válogatós minden jöhet. - Válaszoltam neki.

- Tojás és pirítós? Mit szólsz? - Kérdezte elveszve a hűtő mélyén.

- Tökéletes. - Nevettem a válaszomat Dominik hátsó felének.

Dominik kimászott a hűtője mélyéről és nekilátott a reggelinek. Nagyon természetesen mozgott a konyhába. Látszott, hogy magának készíti a kaját. Miután megreggeliztünk elindultunk haza. Az út közbe eszembe jutott, hogy kérdezzem meg Dominikot mikortól játszhat megint.