Szerelem a jégpálya szélén.

14.Fejezet Dominik

Nagyon kemény volt a tegnapi nap. A sok rossz mellett volt jó dolog is. Úgy érzem közelebb kerültünk egymással, Mírával. Azt hiszem beleszerettem. Ami kicsit megijeszt. Az első csókot tényleg egy játéknak vettem. De a tegnapi teljesen más volt. Tele volt érzésekkel. És ezek az érzések belőlem is jöttek nem csak Mírából. Megnyugtatott a jelenléte és már nem tomboltam tovább, mint a megérkezése előtt. Soha nem gondoltam, hogy a hoki mellett lesz még egy olyan személy, aki ennyire érdekel. A mai napon lesz délután egy edzés. Igaz, hogy most három meccsen nem játszok, de edzeni így is be kell, menjek. Az edző ma tisztába fogja tenni a tegnapi akciómat. És avval az áruló Bencével is le fog ültetni egy asztal mellé az edző. A mai edzés egy gyóntató fülke lesz. Kinyúltam a telefonomért, hogy megnézzem mennyi az idő. Nyolc óra lett volna. Kiszálltam az ágyból felöltöztem edzős ruhába és gondoltam elmegyek futni. Mielőtt elindultam írtam egy üzenetet Mírának hátha ébren van és csatlakozna.

Dominik üzenete: Jó reggelt! Ki akarsz engesztelni a tegnapi miatt? Ha igen akkor ma itt a remek alkalom.

Írtam meg az üzenetet és tettem el a telefonomat. Indulás előtt meg akartam reggelizni. Mivel szigorú étrendünk van így zöldség keverékeket reggeliztem. A reggelim vége felé jártam, amikor jött egy üzenetem. Kivettem a telefont és Míra írt.

Kis csaj üzenetet küldött: Jó reggelt. Mit találtál ki? Már most félek.

Dominik üzenete: Nyugalom kislány nem találnék ki semmi olyat, ami nem lenne jó neked is. Egy jó kis reggeli futáshoz mit szólnál? - Vártam a válaszát kíváncsian. De nem jött válasz.

Dominik üzenete: Gyorsan dönts. - Sürgettem meg.

Dominik üzenete: Jaj és ha most nem jössz el velem később sokkal nehezebb dolgod lesz, hogy megbocsátsak.

Kis csaj üzenetet küldött: Jaj remek. Még, hogy jó nekem.

Dominik üzenete: Kicsit lelkesebben, ha kérhetném. - Szúrtam oda neki.

Kis csaj üzenetet küldött: Jaj de joo. Alig várom.

Dominik üzenete: Akkor tíz perc múlva a pályánál. - Tettem el a telefonomat a zsebembe és indultam el. Mire odaértem Míra már ott várt engem. Teljesen edzős szettbe öltözve.

- Mi tartott ilyen sokáig? Én már el is fáradtam. - Szurkálgatott a hölgyike.

- Én nem innen jöttem valahonnan. Mint te. - Vágtam vissza lazán.

- Honnan tudod, hogy én honnan jöttem? Lehet, hogy a város szélén lakok. - Próbált megvezetni, de lehetetlen volt.

- Az kizárt, mert azt mondtam, hogy tíz perc múlva. De én pont akkor indultam el. Én így is pontosan érkeztem szóval te itt kell, lakj a közelbe. Nincs igazam?- Mentem közel hozzá.

- Talán. - Adott semleges választ. - De most menjünk és legyünk túl ezen a kibékítés dolgon.

- Várj. Te azt hiszed ennyivel megoldottad? - Kérdeztem rá meglepetten. Kis naiv nem fogom, addig békén hagyni ameddig nem ismerjük meg egymást jobban.

- Miért? Nem? - Hangolódott le a kedve. De én válasz képen rázni kezdem a fejem. Míra tekintete szomorúvá vált.

- Na de most akkor kezdjük el. - Futamodtam meg. Lassú tempóba futottam, hogy Míra is tartani tudja a lépést. De egy bizonyos ponton vettem észre, hogy nem hogy tudja tartani velem a tempót, de még gyorsabb is.

- Nem ez az első edzésed ugye?- Kérdeztem rá kíváncsian.

- Nem. Minden nap futok csak nem kora reggel mint te, hanem estefelé. - Válaszolt kicsit sem fáradtan. A válasza hallatán én is a szokásos gyors tempómra váltottam.