Szerelem a jégpálya szélén.

15.Fejezet Míra

A tegnapi napom Dominikkal csodálatos volt. Az elején nem repestem az örömtől a futás hallatán. Nem értettem Dominik gondolatait erre elpazarolni a kibékítését butaság volt. De nagyon jól éreztem magam vele. A verseny is jót tett. Nem tudom mi ütött belém, de amikor visszajött a vizekkel úgy éreztem tartozom neki egy köszönömmel, amiért sikerült a négy fal közül kirángatnia. Eddig ez csak Liznek sikerült. De most ennek a srácnak is. Annyira jól éreztem magam vele, hogy az érzéseim felszabadultak belőlem. Kezdődött minden az öleléssel, ami teljesen szívből jött. Majd magamat is meglepve folytattam az érzéseim kimutatásával. És a nagy őszinteségi rohamommal, hogy mi tetszik nekem Dominikon. De a legszebb a tegnapi napomba a csókunk volt. De most Dominiktól egy józan csókot kaptam. A csókunkat én kezdeményeztem és én is próbáltam durvábbá tenni. Éreztem Dominikon is, hogy ez a durvaság bejön neki. Már sokkal közelebb érzem magamhoz, mint eddig. Én már teljesen ennek a fiúnak a rabjává váltam. És szerintem már neki sem vagyok közömbös. Nem arra utalt, amikor Erikkel elmentek a házból. Erik hatására engedett el csak a karjaiból. Még túl korai lett volna Dominikot megkérdezni, de én úgy érzem, hogy most már valójában is a barátnője lettem. Még nem élem bele magam, mert lehet, túl hülye vagyok. Lehet, Dominik semmi komolyat nem képzel bele a dologba. Neki lehet csak egy szórakozás az egész. Miért pont egy ilyen lány kéne neki. Ö hokista a lányok sorba állnak a figyelméért. Lehet, hogy buta vagyok és nem kéne azt hinnem, hogy ez csak az én fejembe van így.

Ma Lizel azt terveztük, hogy elmegyünk a mai GOLD WOLFS és BLACK BULLS elleni meccsre. Ami pár várossal arrébb lesz megtartva, mert a fiuk idegenbe játszanak. Mivel még reggel van így lesz mindenre időm, amit mára terveztem. A mai terveim egy nagytakarítás, amit már hetek óta eltolok. Nehezen veszem rá magam az ilyen nagy takarításokra. A gondolataimból és a tervezésbe elveszve a telefonom rántott vissza a jelenbe. Elvettem az asztalomról Liz hívott. Felvettem a telefont és én voltam az első, aki beleszólt.

- Helló Liz mizu? - Érdeklődök jókedvűen.

- Hogy mizu? Ez most komoly? - Kiabál Liz a telefon másik végén. Nem értem a reakcióját most meg mit mondtam, amit nem kellet volna? Nem értettem a helyzetet.

- Igen, de most meg mi bajod van? Bal lábbal keltél fel? - Viccelődtem Lizel.

- Nagyon vicces! Már azon meglepődtem, hogy felveszed és életben vagy. - Még mindig komor hangon beszélt a telefon másik végében.

- Miért ne lennék életbe? Nem értelek mi bajod Liz? - Értetlenkedtem.

- Kerek két napja semmit nem hallottam felőled. Amióta otthagytalak Dominikkal nem hívtál. És azóta két nap telt el érted mi bajom most már. - Kapta fel a vizet Liz. Hoppá és igen igaza volt. Azóta annyira felpörögtek a napok, hogy nem hívtam fel Lizt. Teljesen elfelejtettem annyira Dominikkal foglalkoztam.

- Hoppá bocsánat. El is felejtettem. De jó okom van rá. - Magyarázkodtam, hogy mentsem a menthetőt.

- Ez szép. Elfelejteni a barátnődet. Remélem valami nagyon jó okod volt erre. - Próbált lenyugodni a barátnőm. Elmeséltem Liznek az elmúlt két nap történteket és máris el volt felejtve a kiakadása oka. Liz ledöbbenten és izgatottan hallgatott végig minden egyes részletet. Lizel az utolsó találkozásunktól fogva mindent elmeséltem, ami Dominik és köztem történt egészen a tegnapi napig.

- Ez tényleg te voltál? Nem hiszem el végre valaki meg tudott változtatni, ami nekem nem sikerül rengeteg idő után sem. - Döbbent le a meséltek után.

- Igen tényleg ezeket én csináltam. Igen tényleg meg változtatott ez a fiú. - Válaszoltam Liz kérdésére.

- Akkor ma nagyon fogunk szurkolni neki a meccsen. - Nevetgélt boldogan Liz.