Royalty 18+ BEFEJEZETT

6. Idő az ágyban +18

Egyből odamásztam felé, majd a szájára hajoltam. Gratusra, már úgy várom, hogy megbasszam! De ettől függetlenül is ízlelgettem a száját, játszadoztam vele, hátha még jobban felizgul tőle.

Persze, kőkemény volt a farka, ez nem vitás, hiszen látszott, ahogy áll a gatyájában. Az enyém legalább szabadon lengedezett, mint egy virág a réten. És majdnem annyira esztétikus hatást kelthetett. Ja, hogy nem? Elnézést.

Azért Paerisnek csak bejött, különben nem vágott volna ilyen kiéhezett pofát. Basszus, úgy a szájába tenném a farkam... már megint. Nem szabad, Klaern, akkor lefejeztet! Csoda, hogy idáig kibírt téged, te fasz!

– Meg is dugsz még ma, vagy várhatok napestig? – kérdezte a herceg, miután gyomron rúgott, hogy finoman jelezze, húzzak a picsába.

– Milyen türelmetlen valaki! Előjátékról nem hallottál még?

– Hóhérokról hallottál már? Mert lassan odaröptetlek, ha nem sietsz.

Leszarva az utasítását, tovább csókoltam, csak immár a nyakával foglalkoztam. Egészen felhúztam a felsőt, és a mellkasával is törődni kezdtem. Szent elfek, nekem tuti valami fétisem van!

Annyira csak nem zavarhatta a makacsságom, mivel a kezével többször is megszorongatta a hajam, amitől egy szexéhes dögnek éreztem magam. Büszkén nyalogattam a hófehér, munkát nem látott bőrét. Mert ő egy herceg, tuti nem állt a napon tovább öt óránál egyik nap sem. Ha igen, akkor valószínűleg azért, mert valaki meghalt.

Ezután a mellbimbóját is kezelésbe vettem, finoman megszívtam, amíg meg nem keményedett, viszont nem sokáig foglalkoztam vele, hamar lentebb rántottam a ruhát, ehelyett a farkára markoltam rá a nadrágon keresztül, és azt kényeztettem kicsit.

Tetszhetett neki a dolog, ugyanis elég hamar szélesebbre tárta a lábát, azok a hangok, amiket meg kiadott. Őrületesen szexik! Pedig egy nyikorgó ajtóhoz hasonlít a leginkább, mondjuk az is biztos, ilyen állati vonzó ajtót még nem láttam.

– Na, akkor lássuk, mi rejtőzik a nadrágodban...

– Egy kígyó, ami kiugrik, megmar, és hamarosan elharapja a torkod, ha nem sietsz, vagy szopsz le most azonnal! – elégedetlenkedett a szőke.

– De, Paeris, szabad neked ilyet mondanod? Herceghez méltó viselkedés ez?

– Tolvajhoz méltó ennyire életben lenni, mint amennyire most te vagy?

– Jó, felfogtam, a szopást választom! – emeltem a kezem a magasba.

– Végre, valami fejlemény!

– Ja, most aztán örülhetsz...

Duzzogva, egy csókot sem adva neki, felálltam, míg ő széttett lábbal feküdt tovább. A szép, hosszú haja szétterült a takarón, míg sárgás árnyalatú szeme engem figyelt. Egy mozdulattal a gatyájához nyúltam, hogy végre felfedjem a döngetni valóan kerek seggét.

– Ó! – Csak ennyit bírtam kinyögni, mikor megláttam őt. – Az elfek istenére mondom, meseszép vagy!

Végigvizslattam őt, ahogy ott feküdt, és elpirult tőlem. Lihegett, mint állat, amitől úgy kívántam, mint kisgyermek a meggylekvárt. Létezik egyáltalán ilyen mondás? Nem tudom, talán. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, meg akarom-e baszni.

De bizony, nagyon is, tövig akarok benne lenni, hallani szeretném, ahogy a faszomért sikoltozik, meg követelőzik. Ó, igen, várom már! Azonban, egyelőre feladatom keletkezett. Ez tuti, csak egy kérdés maradt bennem: ezt hogy a jó francban kell csinálni?