Royalty 18+ BEFEJEZETT

18. Chervel

Sebesen vettem magamra a ruhákat, mintha bármi történne, ha kicsit lelassulok. Egyébként sem tudok mást kezdeni, csak ezt, a mellkasom most különösen fáj, a köhögésem erősödött, a többiről pedig beszélni is felesleges. Elbaszott egy helyzet ez.

– Klae, te nagyfaszú elf, siess már!

– Jól van, nyugi, ennél gyorsabban nem megy! Amúgy is a gatyám... Baszki, ez kurva szar...

Az én hercegem egyből úgy pattant be hozzám, minthogyha azt mondtam volna, elleni fogok. Az arcomra simította a kezét, a mellkasom taperolta, csókolgatott, hogy összeszedjem magam tőle. Végül támogató módon segített felvenni a zoknim, aztán a nadrágom, amihez le kellett hajolnom, az pedig nem éppen kellemes érzés.

– Köszi.

– Biztosan velem jössz?

– Egészen biztosan. Nincs az a fasz, ami megállíthat.

– Új mondás?

– Az.

– Tetszik, lehet ellopom, majd hivatalos beszédekben felhasználom, ha király leszek – mosolyodott el.

– Kár, hogy azt már nem hallhatom.

– Már miért ne... Ó...

– Ja, így van. De akkor is veled megyek, nem érdekel, mit gondolsz! Főleg, mivel nem vagyok hajlandó távol maradni tőled! – jelentettem ki határozottan, az elkomorodott herceg hátát paskolva. – Ennél már csak rosszabb lesz, hercegem.

– Tudom. Egyre csak reménykedem benne, hogy ez mindössze egy rohadt fos álom, amiből felkelve, meglátom, tök rendben fekszel az ágyamban.

– Akkor rajtad lenne még az átok.

– Ehelyett már nincs. Az egyetlen dolog, ami igazán közös volt bennünk. Bűntudatom van, baszki.

– Miért is? – gomboltam be az ingem, aztán köhögni kezdtem, így a nagy lendülettől véletlen letéptem egyet. – Ó, a francba. Mindegy, jó ez így...

– Megmentettél, kétszer, nem tudom meghálálni, sem megoldani a helyzetet.

– Ezerszer mondtam már, hercegem, nem szükséges. Kiélvezzük az időt, amit kapok, az nekem épp elég. Vagyis... valójában nem az, de kénytelen leszlek elengedni.

– Ez zavar benne a legjobban. Én még sosem voltam szerelmes előtte, nem szeretném, hogy ez ilyen hamar véget is érjen.

– Sajnálom – motyogtam neki őszintén, aztán teljesen felöltözötten, szédelegve magamhoz ölteltem. – Mehetünk?

– Igen, azt hiszem, itt az ideje menni.

Paeris vékonyka karjába kapaszkodva sétáltunk, mostanában ez lett újabban a módi, magamtól nem igazán jött össze. Kezdtem megzavarodni, azt hiszem, akár lefogyni, ugyanis egyre jobban megy el a kedvem az evéstől.

A basznivaló szőkének még nem emlegettem, viszont muszáj lesz tárgyalnom vele, nem vágyom semmi elhallgatására. Főleg a szerelmi vallomás óta nem, az a tegnapi rengeteget jelentett nekem. Mintha ő is hasonlóan érzett volna, hiszen egészen estéig együtt töltöttük el az időt. Bármit csinált, erősködött, tartsak vele, még a budira is elkísértem.

– Előtte még lenézek Rodotishoz, jössz? – kérdezte Paeris, azonban tudta a választ.

Együtt vettük a pince felé az irányt majd megálltunk a cella előtt. A faszit látva elképedtem, mert nem úgy nézett ki, mint ahogy legutoljára láttam. Az egyik szeme konkrétan hiányzott, úgy tűnt, a hercegem kitalálta a büntetését.