Royalty 18+ BEFEJEZETT

17. Meztelenül szeretlek

Kicsit bizonytalanul néztem Paerisre, el sem hittem, hogy ezek a szavak hagyták el azt a szép száját. Nem ígérhet semmit... Nekem annyi. Kész, felakaszt, karóba húz, akármi. Viszont úgy érzem, muszáj beszélnem neki az érzéseimről.

– Paeris... Én hallgatóztam a múltkor, és azt mondtad, szerelmes vagy az egyik ágyasodba. Kibe?

– Nem egyértelmű? Idióta... – Na, belekezdek, és máris lehülyéz, ez elkeserítő!

– Ez mit jelentsen?

– Azt, hogy baromnak tartalak.

– Hé! De én komolyan nem tudom.

– Csak addig hallottam, ho-

– Tudom, meddig hallottad, Rox mindent elmondott. – Ezt úgy közölte velem, mintha tudnám, ráadásul a francért sem tűnik dühösnek, mikor minden oka meglenne rá.

– Ó, az az áruló picsa!

– Ne haragudj rá, egyébként is, jól végzi a dolgát!

– Az árulkodást?

– Azt is. De ne hidd, hogy nem láttalak az ajtónál kuksolni!

– Tehát láttál, mégsem szóltál... – fontam keresztbe a karom morcin, erre ő csak megsimogatta az arcom. Még van képe piszkálni a képem, ez elképzelhetetlen!

– Minek szóljak? Amit hallottál, hallottál, és tudom, meddig jutottál vele. Igen, Roxie mindent elmesélt, és én is elmeséltem neki mindent.

– És a többi ringyóddal pont ilyen részletesen osztasz meg dolgokat?

Tettem fel neki a kérdést, ami éppen foglalkoztatott. Dühös voltam rá, amiért az a Roxelle ribanc mindent megkap, én pedig nem. És tutira veszem, mostanában mondhatta neki!

– Nem, csak Roxszal. Róla már tudom, hogy megbízható, ráadásul kiváló kém.

– Akkor kibe vagy szerelmes? – tettem fel újra a legnagyobb csalódás lehetőségét hordozó kérdést.

– Egy idióta baromba.

– Ezzel nem vagyok előrébb.

– Mert idióta vagy és barom is.

– Annyira nem vagyok hülye, mint hiszed, te fasz! – vágtam rá indulatosan. Mondjuk igaz, szart sem tudok, utalgat itt valamire, csak nem esik le. Lehet tényleg igaza van, idióta barom vagyok.

– De, pont olyan hülye vagy, ha idáig nem jöttél rá, kire gondolok.

– Én... nem tudom, komolyan nem.

– Használd az eszed! Ha van olyanod, és nem a farkad szoktad gondolkodásra használni.

– De általában azt szoktam, azt mondod, rosszul teszem?

– Némiképp igen. Agyát használó elf már rég ráébredt volna, hogy saját maga az a bizonyos személy.

Ez az, én vagyok az! Gratusra, úgy megölelgetném, megbasznám, lesmárolnám, meg még ezerféleképpen elégíteném ki őt! Szerelmes belém, belém, nem másba!

– Ezt most nem értem...

– Na, látod? Ostoba vagy!

– Azt nem értem, miért pont én – helyesbítettem.

– Már pontosan elmondtam ma, hogy miért.

– Egyik sem volt elég erős indok. Mit látsz bennem?