Royalty 18+ BEFEJEZETT

29. Némi vágta?

A tömeg felsikoltott, aztán kitört az üdvrivalgás, mintha minimum valami szexi táncot lejtett volna itt valaki. A családtagok teljesen megilletődtek, leginkább Paeris anyja, akivel valószínűleg jól ismerték egymást.

Őt a király nyugtatta, míg az én hercegem egy mozdulattal felpattant, aztán elviharzott, én pedig mentem vele szó nélkül. A rózsakertben álltunk meg, szinte lezuhant a padra, úgy kezdte el figyelni a szökőkutat.

A vállára tettem a kezem, hátha megnyugtathatom, aztán totál összerezzent, mintha lopakodtam volna mögötte idáig. Habár, lehet nem hallotta, mert eléggé lemaradtam mögötte. De bassza meg, a srác tud menni!

– Minden rendben? – kérdeztem tőle, mondjuk tudtam az igazat.

– Úgy tűnik, hogy így van?

– Nem, dehogy, azért remélem, segíthetek. Látom, kiakadtál.

– Tudod, Rodotis sem tisztán gonosz volt, mégis, elegem lett belőle! Talán nem ez a legjobb megoldás...

– Szerintem tökéletesen megfelel, hiszen ránézésre, sosem tanult volna belőle – simogattam meg a hátát, aztán magamhoz öleltem, így a feje a vállamon pihent. – Nyugi, hercegem, inkább hallgassuk a víz csobogását, meg szagolgassuk a virágokat. Ha elég közel megyünk, egy méh megcsíp minket, onnantól az lesz a legnagyobb bajunk.

– Gondolod?

– Igen, az elég szar tud lenni. Téged sosem baszott meg egyik sem?

– Nem, hozzájuk nem különösebben vonzódom – válaszolta immár kicsit jobb hangulatban.

– Bolond vagy! Most komolyan nem csíptek meg?

– Nem, a rózsák közé viszont már estem be töpszliként.

– Az bármikor lehetett, még mindig az vagy.

– Te pedig egy seggfej!

– Lehet, de jól végzem a dolgom – pusziltam meg az arcát a nagyképű válaszom után.

– Az igaz. Annyira szép itt minden, tényleg nem ártana kikapcsolódnunk kicsit, ez nem tartott sokáig, mégis teljesen leszívott, az átkot meg még nem hevertem ki.

– Jó ötlet! Van valami terv? – kérdeztem izgatottan, megragadva az alkalmat.

– Szeretsz lovagolni?

– Ezt most komolyan mondod?

– Hogyan máshogyan? Engem nem láthattál mostanában, mivel annyira nem éreztem rá kedvet az utóbbi időben, azonban... azt hiszem, most itt az alkalom elmenni kurva messzire, aztán vissza! Benne vagy?

– Baszki, benne! Nem értek hozzá, szerintem meg fogok dögleni, de nyomjuk!

– Oké, akkor gyere!

A hosszú hajú szépség energikusan felpattant, megragadta a kezem, aztán futásnak indult. Meglepődtem a hirtelen örömén és izgalmán, közben pedig örültem neki. Rohantam vele együtt, így legalább megnézhettem az istállókat is.

Mikor bementünk, csodás lovakat láttam: foltosakat, pöttyöseket, menő feketét, teljesen fehéret, barnát, mindenfélét. Ezeknek van valami elnevezése is, csak én rohadtul nem értek hozzájuk.

De egészen izgalmas, főleg, az tetszett, amihez Paeris odasomfordált. Egy sötét lábú, tarka, felül fehér és világos színű paripát köszöntött, ami úgy tűnt, eléggé örül neki.