Royalty 18+ BEFEJEZETT

13. Velem jössz?

Paeris meglepetten nézett rám, mikor nem értettem, min csodálkozik ennyire. Úgy tesz, mintha valami bika lennék, aminek fasz nőtt a szarva helyén. Legalább az oldalamhoz simult, amit értékeltem, ellazultam tőle. Kicsit olyan, morcos vagyok, de nincs harag beütést kelt nekem.

– El sem hiszem, hogy hiányzom valakinek – mosolyodott el a zöldessárga szemű.

– Milyen hülyeségről beszélsz itt? Rengeteg elfnek hiányzol, biztosra veszem.

– Nem igazán, még azok is, akiket egykor a barátomnak hívtam, manapság nem törődnek velem, nyűgnek tartanak.

– Mert idióták.

– Inkább okosak, amiért elkerülik a hozzám hasonlókat – válaszolta szomorúan a szépség.

– Most mi a pöcsömről beszélsz?

– Túl sokat pofázom.

– Engem nem zavar, szeretek beszélni a számomra érdekes és fontos elfekkel.

– Tehát nem tartasz egy zavaró szarkupacnak, ami pont akkor ugrik eléd, mikor nincs másik csizmád?

– Nem, dehogy! Jó veled beszélgetni, csupán kicsikét hiányolom az elmúlt időben.

– Sajnálom – hallottam meg Paeris őszinte mondatát. – Kezdem nagyon utálni a jelenlegi helyzetet, nem szeretnék én itt királyosdit játszani. Faszom ebbe az egészbe!

– Na, hercegem, nyugi! Szerintem hamarosan úgyis minden rendbe jön majd.

– Hülyeség, apám el akar küldeni Chervelbe, hogy nem tudom milyen nemeskisasszonnyal dumáljak unalmas szarságokról.

– Ó...

– Hát igen, szar helyzet, viszont azt megengedte végül, hogy egy ágyast magammal vihessek! Kikönyörögtem! – mesélte tök cukin.

– És hogy döntöttél, kit viszel?

– Arra gondoltam... ha esetleg... amennyiben...

– Igen?

– Lenne kedved velem jönni?

– Ezt most komolyan kérdezed?

Olyan öröm lett rajtam úrrá, hogy felpattantam, mint békacomb a tűzrakóhelyről, és rávetettem magam a hüledező Paerisre. Szerencsétlen még a karját is kitartotta, nehogy agyon nyomjam, azonban már nem menthette meg magát a szeretetemtől.

Az egész arcát megpuszilgattam, szorosan megölelgettem, majd végül egy csókkal zártam a dolgot. Nyögve fonta a derekam közé a lábát, míg én a szép szájába terelgettem a vért. A másik ilyen helyet az ágyékánál igyekeztem kialakítani, remélve, szűk gatya problémái adódnak.

– Jaj, Klae, ne ilyen hevesen!

– Mi a baj a hevességemmel? – kérdeztem egy hirtelen mozdulattal elnyomva a testem a földtől. Azonban beleszédültem, így oldalra kibukfenceztem, aztán köhögve a hátamon landoltam.

– Ez vele a baj! Kapkodsz, és elveszted az egyensúlyod.

– Nem emiatt van, alapból is szédülök!

Na, bassza meg! A kezem egyből a számra tapasztottam, akárcsak egy kölyök, aki elmondta, milyen szavakkal illeti a szomszéd anyukát az apukája. Csak ott másnak kínos, itt viszont kurvára nekem okoz ez baromi nagy problémát.

Egérből elefántot, ügyes vagyok, így tovább! Önmagam megszégyenítésének tök új módját találom ki, már beszélgetni sem tudok anélkül, hogy nem titkokat árulnék el!