Royalty 18+ BEFEJEZETT

16. Féltékenység

Kevés szarabb érzés létezik, mint a féltékenység. Valójában létezik egy másik is, azt balszerencsének hívjuk, szintén a kurvára utált, diszkriminált érzések közé tartozik. Ez a kettő kombinálva? Pusztító.

Azt hittem, a pár nappal ezelőtti, vadító szex Paerisszel valami sorsfordító cucc lehetett. Habár nála nem lehet tudni, mégis miről mit gondol, hajlamos titkolózni, ezt már észrevettem.

De én komolyan azt hittem, jó napom lesz. Nagy elánnal császkáltam az egyik folyosón, aztán mit hallok? Üvöltözést, a hercegem hangját.

Odarohantam, nehogy éppen haláltusát vívjon – mivel mással, ha nem a halállal –, azonban ennél valami lényegesen sokkolóbb dolgot találtam. Szerencsétlen Roxie bőgött, a szépség meg egy megszeppent, elkapott faszival üvöltözött.

– Ő az én ágyasom, ha pedig azt mondta, hogy ne érj hozzá, Gratusra mondom, ne tedd! Aztán állítod, véletlenül esett le a lépcsőn pont ilyen szerencsétlenül? Lebénulhatott volna!

– Mi történt?

A pofázásomra mindenki odafordult hozzám, Paeris is, aki olyan dühös pillantást villantott felém, szerencsére nem a közbeszólásom, hanem a vele szemben álldogáló faszi miatt, hogy kissé befostam. Lehet nagyon. Amíg nem érzik a szagát, addig nem számít, mennyire.

Közelebb mentem a csajhoz, aztán gondoltam, istápolom vagy valami. Eléggé szar állapotban találtam rá, a szeme tiszta könnyes volt, feltehetőleg fájt valamije.

– Roxie, minden okés?

– Ez neked okés? – fordult meg, aztán a hátán olyan lilában meg kékben és zöldben pompázó foltot láttam, hogy azt hittem, én magam verem be annak a bunkónak a képét.

– Így estél?

– Nem, a fejemre estem, csak itt sérültem meg! Annyira hülye vagy, komolyan mondom!

– Rox, nem sértegetjük az ártatlanokat! Őt viszont bármikor! – mutatott a faszi felé Paeris. – Vigyétek az egyik szabad cellába, ott lesz még egy ideig!

– Ügyesen intézed az ügyeket, látom – mondtam kissé köhécselve.

– Ja, de jó lenne, ha nem kéne! Már korán reggel felbasznak, mikor inkább aludnék.

– Akkor miért nem azt teszed? – kérdeztem értetlenkedve, hiszen eleve arra keltem, hogy a szőke hajú sehol sincs.

– Sikítást hallottam, kiderült, Rox az, valami önmegtartóztatásra képtelen farok meg őt basztatja.

– Ilyen máskor nem fordult még elő?

– Annyira nem szokott, az ágyasaim nem mászkálnak sokat – jelentette ki, akárcsak a köztudott tényeket szokás, mikor ennél egy elkeveredett fésűről is többen értesülnek.

– Attól még ezek szerint néha-néha megesik.

– Ja, megesik, aztán nekem kell büntetnem mindenféle nemest. A befolyásos szüleik, pedig megpróbálják kisírni őket a cellából, így vagy én, vagy az apám hadakozhatok ezekkel a rátarti bunkókkal.

– Mi van, mensizel?

– Mi van, terhes vagy?

– Jó, győztél, feladom! Egyébként pedig ne csúfolj, te aggódsz értem! Már jött a köhögés is, fáj a mellkasom, mit akarsz még?

Szerencsére Paeris nem veszekedett velem tovább, totálisan megkukult, az arca új szokásához híven, felvette az aggodalmas kifejezését, amit mindig kapok, mikor felhozom ezt a témát.