Royalty 18+ BEFEJEZETT

23. Édes otthon, gyilkos méreg

Ahogy Paeris mondta, menten összepakoltunk, sietve loholtunk visszafelé a hintón. Most Minny is jött velünk, azt mondta a herceg, nem hagyja itt ezúttal. A csajjal nagyon jól el lehetett beszélgetni, tényleg tök cuki, akárcsak a srác, nem csoda, látszik a közös vér.

Eleve nem túl szemét a Raegel család, a testvéreivel bármikor találkoztam, semmi rondát nem mondtak, sőt, egészen örültek nekem. Remélem, a király befogadja a csajszit, ha már így elhozzuk magunkkal.

A szőke hajú zsebében ott lapult a kiürült fiola, alig fél óra alatt szedtük össze magunk, aztán eredtünk útra. Az átok ettől még jobban mart, belülről kúrogatott, nem bírtam mostanában a túl gyors tempót, reméltem, pár órán belül haza tudunk jutni, és nem adódik semmiféle gond.

Szerencsére minden jól ment, Paerisszel összebújva utaztunk, a nyugtató érintése segített kicsit ellazulni, habár az új fejlemények miatt senki sem aludt szemhunyásnyit sem. Ehelyett folyamatosan ötleteltünk, gondolkodtunk, hátha előállhatunk valami értelmes magyarázattal. Ha mással nem, valami kibaszottul szórakoztató játékkal.

Tekintve, hogy semmire sem jutottunk, Fleenwoodba érve, sietve mentünk keresni a királyt, habár Minny testvére oldalán maradt, hiszen egyáltalán nem ismerte a helyet, mint kiderült.

Végül én leltem rá az uraságra, amint a hálószobából jön ki. Igen, hajnal van, tényleg, valószínűleg a szekér hangjára, a lovak patáinak dobogására ébredt. Édes faszom, de szar lehet úgy kelni!

Viszont nem az én bajom, kapja be! Akkor is, ha elfogadja a szerelmünk, ennyit mindenképpen megérdemel tőlem visszavágás gyanánt.

– Felség, hát itt van! – álltam meg előtte, aztán rájöttem, az adrenalin valamennyire visszafogta a rettenetes tüneteket, amik ebben a röpke percnyi pihenésben kijöttek rajtam.

– Klaern, mit keresel itt?

– Paeris érdekes dolgot talált a tónál! Egy üres fiolát, ránézésre meg szagra méreg van benne! A fidiánok jelével, azonban összeesküvés szintén előfordulhat!

Erre a faszi futni kezdett utánam, együtt indultunk immár a fiacskáját keresni. A perverz, elfenekelősdit játszó kölykét, legalábbis én úgy hittem az első napomon. Most meg fontos ügyben kerestem a királyt kicseszett ágyasként! Ez tényleg menő!

Rohantunk, én szólongattam a szerelmem, míg végül a bejárati ajtó után lévő hallban találtuk meg őket. Ott ácsorogtak, ziháltak, a tekintetük egyből felénk kapták. Én hozom a királyt, a király érkezik!

– Minny, te mit keresel itt?

– Elhoztam, nem maradhat ott! – válaszolta Paeris hevesen, míg én éreztem, ahogy szinte minden eddigi erőm elhagy, aztán a földre estem, de a seggemre.

A basznivaló szerelmem egyből leguggolt hozzám, átölelte a vállam, a mérges lófaszt addig az apja kezébe tolta. A király hümmögve vizsgálgatta a szart, amíg én beleborultam a hercegem ölébe. Nyögdécseltem a fájdalomtól, a hideg rázott, hirtelen minden tízszeres erejűnek tűnt.

– Klae, szedd össze magad! Klae, Klae!

Csak a szavait hallottam, úgy sötétült el körülöttem minden. Azt hittem, kinyiffanok, aztán mégsem ez történt, puha ágyat éreztem magam alatt, feltehetően az ispotályét. A szemem túl nehéznek érződött, kérdeztem volna, mégsem tudtam beszélni, a fejemben voltam, egyedül.

– Klae, Klae, kedvesem, ébredj fel! – értettem meg egy tompa hangot, aztán két kezet éreztem, ahogy a vállamba markol, majd rázni kezd. Hirtelen felébredtem, szinte kipattant a szemem, mikor rájöttem, az én drága Paerisem hangját hallom.