Royalty 18+ BEFEJEZETT

3. Kettesben

– Rendben, akkor hiszek neked.

Habár próbáltam megabiztosnak tűnni, nem értettem, mi folyik itt, ahogy azt sem, a herceg miért nem vetkőzött le. De mivel azt mondta, majd úgyis megmagyarázza, nem tulajdonítottam neki akkora jelentőséget. Annak annál inkább, hogy kettesben is együtt lehetek vele valamikor, ami máris beindított pár képet a fantáziámban.

Nem akármilyeneket, ezerféle pózban kapta meg a farkam, ahogy azt kellett. Már lassan egyáltalán nem bírtam magammal, mint valami kölyköt egy gally, úgy érdekelt engem Paeris. Talán máskor nem lennék ennyire felajzott, sem ilyen éber, de ez a srác valahogy kihozta ezt belőlem.

Nem, mintha úgy lehetne tenni, hogy bármennyire is unalmas nap a mai, mert ez egyáltalán nem igaz. Ilyen sok izgalmat ily rövid idő alatt még nem tapasztaltam, ez meg totálisan kikészítette a testem meg az érzékeim is. Azt hittem, menten felrobbanok ettől a látványtól.

– Még nem is tudom, mi a neved – gondolkozott az ajkával játszadozva a herceg, míg másik keze a lepedőt fogta össze maga körül.

– Klaern Finwe. Neked meg be sem kell mutatkoznod, Paeris Raegel – mosolyogtam rá remélhetőleg nagyon csábítóan. – Egyébként meg szeretném köszönni, hogy megmentetted a seggem.

– Nem rémlik az, amit mondtam? Vagy csökkent mentális képességekkel rendelkezel?

– De, rémlik, akkor is, hadd hálálkodjak egy kicsit! Már nem lenne a nyakam a fejemen, ha te nem vagy.

– Úgy érted, a fejed a nyakadon?

– Úgy, úgy, mégis igazat kell adnom neked a korábbiért! – nevettem fel, miután rájöttem, milyen balfasz voltam az előbb.

– Remélem, legalább más képességeid a helyén vannak...

– Azt én is remélem!

– Mintha valami olyat rebesgetnének, hogy a barna hajú elfeknek az átlagnál hosszabb a farkuk. Mit gondolsz erről a mendemondáról?

– Hogy később meglátod, mennyire igaz vagy mennyire nem – hajoltam közelebb hozzá, eközben kezem a combjához érintettem, majd végigsimítottam rajta.

Szinte szétvetett a vágy, annyira, hogy már-már kötelezőnek éreztem a letaperolását. Még egy kicsit meg is markoltam a puha részt, aztán elengedtem, nehogy zaklatásnak érezze itt a dolgot. Habár ő akar ágyast faragni belőlem, ha rányomulok, az ki hibája? Természetesen az övé!

De nem úgy látszott, hogy megilletődött volna, sőt, baljával a kezemért nyúlt, majd visszatette oda, ahol az előbb is volt. A zöldes szemébe nézve nyúltam fel egészen a belső combját érintve az ágyékáig, mégsem kezdtem nagyfokú molesztálásba, hanem tovább simogattam. Aztán egy halk nyögés szaladt ki az ajka közül, ekkor tudtam, jó úton haladok.

Mégis egy kis ingerlés után elhúzódott tőlem, lehet nem is tetszett neki? Egyszerűen nem értettem a helyzetet. Valamit rosszul csináltam? Mert, ha igen, rohadtul nem akartam. Nem tudom, mi a francot tehettem az előbb, de úgy éreztem, ő most baromira nem akar a közelemben lenni.

– Minden rendben? – nézett rám Paeris, és mintha zöldessárgás szemében aggodalmat véltem volna felfedezni. Ez még jobban összezavart, már nem tudtam lassan, hogy a barna hajúak vagy a szőkék farka hosszabb. Talán a vörösöké vagy a feketéké.

– Rosszat tettem?

Basszus hogy lehetek ennyire esdeklő? Semmi tartásom sincs, mert egy pasi elutasít. Hülye vagyok, miért hittem, hogy bármit is jól csinálhatok még ebben az életben? Már egy másik férfit sem tudok rendesen kényeztetni, még ágyasként sem, hanem inkább elmegy a közelemből.

– Nem rémlik semmi ilyesmi, viszont te elég szarul nézel ki.

– Hát... az lehet.

– Miért?

– Úgy gondoltam, tetszik, amit csinálok, de te mégis arrébb húzódtál!

– Mert, ha tovább folytatod, hagyom, hogy levetkőztess – válaszolta a herceg nyugodtan, aztán a lepedőt összefogva mellém ült.

Most az ő tenyere volt az én combomon és attól a simogatástól, amit kaptam, azt hittem, totálisan bekattanok. A farkam továbbra is állt, mint a cövek, de ő csak nem oda nyúlt, hanem továbbra is a korábbit folytatta. Ha együtt leszünk az ágyban, én tuti, hogy ájulásig fogom baszni ezért a játékért! Egyszerűen elfogadhatatlan az egész, most pedig úgy teszek, mintha én nem pontosan ugyanezt csináltam volna!

De az elfek istenére, el tudnék menni már attól, hogy így birizgál! Miért kell ilyen kurva érzékenynek lennem? Ez egészen biztosan nagyon rövid menetekhez fog vezetni, de ilyen, ha egy tapasztalatlan szerencsétlent összeeresztenek a király hedonista kisfiával, akit egyszerre vagy öten kell, hogy leteperjenek. Velem is megtehetné valami vállalkozó szellemű elfsrác, esetleg elfkislány.

Habár mindegy, amíg ilyen lelkesen simogat a herceg maga, akkor nem számít semmi más, főképp nem az ágyasok. Azt elhatároztam, hogy nekem tutira ő kell, mert még sosem szerettem bele senki testébe sem olyan hamar, mint az övébe. Nem tudom, mi nyűgözött le benne. Talán az, hogy minden érdekes rajta, nem átlagos, lehet sokaknak nem is tetszetős, nekem mégis bejön.

– Nem értem, azzal mi lenne a baj, de mivel már mondtad, hogy majd elmagyarázod, totál feleslegesen pofázom megint, igaz?

– Ilyen hanggal napestig beszélhetsz, nem hallgattatlak el – válaszolta Paeris, mire majdnem összetojtam magam örömömben.

Nem sokszor kaptam dicséretet, de amikor igen, akkor úsztam a boldogságban. Ebben a pillanatban pedig egy nagy dézsa vízben meg a boldogságban, ami már nagyon felemelő kombináció volt. Azt hittem, felrepülök, és lefejelem a plafont a nagy örömben, szerencsére viszont szinte minden a helyén maradt, kivéve a szám, ami feltehetőleg igen elbizonytalanító mosolyt villantott a hercegre.

– Szereted, ha megdicsérnek?

– Igen... nagyon – mondtam lángoló arccal.

– Akkor bármikor, amikor jó leszel, kapsz pár kedves szót is – hajolt a fülemhez, majd megpuszilta az arcom. Az egész testem bizsergett tőle, talán még sosem éreztem ilyet. – Most pedig mosakodj meg, a hálószobában találkozunk! – válaszolta, miközben felállt a ruhát magához fogva, kiszállt a dézsából, ezután pedig a szobában elhelyezett paraván mögé ment.

Hogy én ezt miért nem vettem észre idáig, mikor szinte kiszúrta a szemem, az jó kérdés. Talán, mert rohadtul nem tudok semmit sem megtalálni a közelemben, bezzeg a szomszédos városig bármikor eljutnék térkép nélkül is. Ez amolyan képesség és hátrány egyszerre, de az tuti, hogy ezt nem láttam.

Feltehetőleg ott dobta le magáról a rongyot, én meg próbáltam kukucskálni, de már csak a felemelt karját láttam, aztán előlépett a cucc mögül. Immár egy elegáns akármit viselt magán, ami zafírkéken virított, a válla pedig merev volt és arannyal díszített. Alul pedig sötétbarna nadrágot hordott.

Annyira elcsábultam a látványtól, ahogy a ruha a formás fenekét fogta, hogy rögtön gyorsabban kezdtem csutakolni magam, aztán kapkodva ugrottam ki a dézsából. Természetesen úgy bevertem a lábszáram, ahogy én már csak szoktam, viszont kivételesen nem sikítottam, mert azt igen kellemetlennek éreztem volna. Ezek után meg körülnéztem, találtam egy plédet, amibe beletöröltem magam, és rájöttem, nincs ruhám.