Royalty 18+ BEFEJEZETT

10. Átkozott szeretet

Lehajtottam a fejem, aztán reméltem, túlélem ezt a szégyent. Nem hiszem el, hogy kimondtam. Annyira furcsa közben meg legalább ugyanennyire helyénvaló. Szeretem... ez így helyes, a sors akarata lehetett, amiért ekkora hülyeségeket gondoltam, de nem számít.

A lényeg, hogy nyakig vagyok egy istállónyi szarban, ahová nem kívántam magam, de fulladozom éppen a bűztől. Vagy egyszerűen, kevésbé parasztiasan mondva: ezt nagyon elbasztam.

– Hé, Paeris, jól vagy?

– Igen, igen, minden rendben! – játszotta meg magát a srác, próbálta terelni a témát, látszott, nem kicsit kellemetlen erről dumálnia.

– Akkor mehetünk, és üdvözölhetjük azt a sötét faszt?

– Azt hiszem...

– Király! Akkor kapd össze magad, mert itt dráma lesz!

– Igyekszem már! Csak segíts felállni!

Egyből a formás seggű kezére markoltam, vagyis a segge jó, nem a kezének van formás segge, felálltam, miközben őt is magammal húztam felfelé. Ezután sem engedtem el, inkább kinyitottam az ajtót, és kibotorkáltam. Kábé olyan volt, mintha órákig döngettek volna, a lábam remegett, a végtagjaim tökre elzsibbadtak. Ó, milyen állat lenne tényleg órákig baszni ennek a szőke hajú szexiségnek a tökéletes fenekét!

Nincs is jobb annál, főleg, mivel már nem kicsit éheztem rá. Igazi faszállítóként jellemezném, aki fa szállítása helyett egy sokkal fontosabb dologban segédkezik.

Határozottan, a szőnyegben felbukva, megindultam lefelé a lépcsőn, míg a mellettem álló, kisírt szemű buzgómócsing kivételesen bambult maga elé, reszketett, félt. Ha így reagál, a dolog vége csak óriási kudarc lehet.

Ideje tündökölni ezzel. Most megmutatom, mekkora farka is van egy barna hajú elfnek! Óriási, túlnyúl mindenen! Kap az arcára ez a köcsög, ha szívózni mer ezzel az elkaphatatlan tolvajjal!

Ja, hogy elkaptak... akkor mindegy. Majd úgy teszek, mintha nem történt volna meg. Ehelyett, mint két kigyúrt, kemény, baromi magas csávó, akik után döglenek a nők, letrappoltunk a lépcsőn, el az étkezőig, hogy ott meglássam Paeris nagybátyját.

Egyből beszartam gondolatban, mázlimra a gatyámig nem ért a félelmem, így a barnamedve inkább bent aludta az álmát. A faszi nem kicsit magas, pedig én sem vagyok egy töpszli, de ő könnyedén megfélemlítheti a mellettem remegő, alacsony srácot.

– Á, üdv, önző Paeris, úgy döntöttél, köszöntöd a rokonod? – jött ide a seggfej, míg én a narancsosan és aranysárgásan kavargó szemébe néztem. – Ki... vagy... te? – hangsúlyozott egyenként minden szót.

– Az ágyasa.

– A neved?

– Számít az? – kérdeztem vissza, miközben magamhoz vontam a rettegő herceget. Ő úgy bújt hozzám, mintha megmenthetném a csávótól.

– Igen, számít. Így tudom, kit végeztessek ki Rewon királlyal.

– Nem hiszem, hogy kivégezne azért, mert egy bugris sötét elf arra kérte. Én már az övé vagyok – böktem a szőke hajú felé.

– Azt majd meglátjuk...

– Elég, őt hagyd békén, elég, hogy másnak megkeseríted az életét! – állt elém védelmezően a zöldes szemű, akit én megöleltem hátulról. Ekkor lépett be a király, aki értetlenül nézte a nagy felfordulást és üvöltözést.