Royalty 18+ BEFEJEZETT

28. Rodotis veszte

Másnap tökre feszülten keltem, Rodotis megpusztul. Kicsit féltem, nem fog-e átkokat szórni mindenfelé, ezért egyből az én szőke hercegem felé fordultam, hátha megmondja a választ, azonban ő még szundizott.

Így én is megpróbáltam visszaaludni, hátha sikerül, arra gondoltam, az én szépségem nagy döntés előtt áll, ezért nekem kell támogatnom, nem szabad idegeskednem.

Meg eleve, olyan cuki, amikor alszik! Imádom azt az édes arcát, ahogy veszi a levegőt, a teste pedig! Tökéletes! Annyira imádom, amiért nőies és férfias egyszerre, de inkább lágy, mintsem túlzottan szögletes.

Végül sikerült bealudnom, hogy aztán a már ébren lévő Paeris mellett nézzek szembe az új nappal. Először azt hittem, elhalálozom a beszűrődő napfénytől, ami úgy tűnik, korábban sehol sem volt, aztán magamhoz vontam az éppen engem vizslató párom.

– Jó reggelt, hercegem!

– Jó reggelt, neked is, hétalvó farok – köszöntött óriási mosollyal meg szeretetteljes csókkal, mire én durcizva elfordultam tőle. – Ne már, tudod, hogy nem úgy értettem!

– Nem tudom, muszáj lesz kiengesztelned!

– Most már értem, mire megy ki a játék!

– Akkor, mit szólsz? – fordultam felé reménykedve, hátha csinálunk együtt valami izgit. – Kimegyünk a rózsakertbe, kajálunk nagyokat, vagy bejelentjük a jegyességünk?

– Érdekes ötletek, de remélem, emlékszel, mire kell ma mennünk!

– Igen, igen, tudom, a fasz nagybátyád, vagyis félnagybátyád, Rodotis kivégzése lesz!

– Pontosan, tehát nem érünk rá kódorogni!

– De az pontosan mikor is lesz?

– Kilenc óra körül – válaszolta a mellkasom simizve.

– És most mennyi van?

– Fél nyolc, tehát felöltözünk, eszünk valamit, aztán.

– Rendben, ebbe beleegyezem, de ugye nem fog a csávó mindenfelé átkokat szórni? – tettem fel a kérdésem félve, mire röhögni kezdett rajtam, ahogy a hülyéken szokás.

– Szerinted, Klaern, lenne hozzá hangulatom, hogy mindenféle parazitákkal meg vetkőzésellenes valamikkel dobálózzon?

– Jó, igazad van, nem valószínű.

– Rajta lesz a bilincs, megnyugodhatsz.

– Mit választottál, te általában cuki, máskor rohadt ijesztő elfecske?

– Lefejezést.

– Az durva, de egészen kegyelmes.

– Tudom, azért lesz az. Meg szerintem keményebbet érdemel holmi akasztásért. Azt inkább a nem személyes ügyből kivégzettek kapják – mesélte nyugodtan, aztán rájöttem, ő már valószínűleg rengeteg kivégzést végignézett.

Teljesen elmerengtem, hiszen én a kibaszott családi jogart loptam el, mégsem ért annyit, hogy lefejezzenek érte. Ezek szerint, pitiáner bűnelkövető vagyok, semmi más. Megalázó. Mondjuk örülök, amiért élek, és ilyen jó sorom van a mohazöld szemű mellett.

Egy kivégzést csak kibírok, nem igaz? Igazából többet is túléltem a múltkor, habár kicseszettül megrázó volt, az egyetlen, ami megnyugtatott, az a dühöm, amit a család iránt éreztem. Á, igen, már akkor is csodáltam a szépségét, főleg, miután megmentette a seggem.