Royalty 18+ BEFEJEZETT

12. Hallgatózás

Hát a faszomba is, de ez a szarság nem múlt el, sőt, talán rosszabb lett. A fejem már hasogat, mindenhová szédelegve megyek, csak a herceg társaságában érzem jól magam. Azt hiszem, enyhe hányinger gyötör, tehát tényleg kibaszottul teherbe eshettem.

Paerisnek már nem mertem emlegetni a problémám, tudom, a kedvemben járna csak azért, hogy jobban érezzem magam. Így egy és fél hét után főleg nem mondom el, hátha átvészelem minden különösebb dráma nélkül.

Amúgy azóta kicsit másabb velem, a kérésemre szerintem bármikor újra kiverné nekem, vagy felpattanna a farkamra egy menetre, amennyiben kérném. Persze, valójába nem voltam pöcs, ezért eszembe sem jutott ilyen baromságokkal zaklatni.

Vagyis szívesen tettem volna, mégis apuci elfoglaltságokat ad neki, dumált valami feladatokról, de nem maradt meg igazán, mi a francról beszélt. Összességében jól tűrtem a hiányát, legalábbis nagyon erősen próbáltam, azonban rohadtul hiányzott ez a végtelenül basznivaló srác.

Több időt töltött velem, mint korábban, nekem pedig sokat számított az éjszakai közös alvás, az összebújás is. Minden érintését imádom, totál beleestem a szőke szépségbe, a faszomba, milyen jól tettem!

Odáig vagyok a kis cukikáért, annyira tudja, mikor mit mondjon, nem vagyok képes másra, csak a bámulására. Viszont már vagy egy fél napja nem láttam, és kezd kurvára szükségessé válni egy nagy ölelés tőle.

Nem értem miért, de attól mindig annyira megnyugszom, még a testemnek sem jut eszébe háborogni mindenféle elbaszott tünettel. Egyébként tuti teherbe estem, vagy nem egy elvétett átok volt.

Ez a gyanúm, a faszom Rodotis úgy telibe baszott azzal, simán lehet mellékhatása, akár ez maga a varázslat, amit rám küldött. Közben lehet hülyének néznének, ha elmondanám bárkinek is, mire jutottam ezzel az egésszel.

A zöld szemű hercegnek nem fogom ezzel pazarolni az idejét, hogy összeesküvés-elméleteket gyártok, így is rengeteg dolga van. Nem tudom, mi ütött belé, egy ágyban szundizunk, aztán megint kevésbé szól hozzám.

Felbasz ez a helyzet, de komolyan, nem hiszem el. Főleg azt nem, hogy hányingerem is van mostanság, szerencsére még nem okádtam oda sehová. Szerencsétlen faszi tutifix nem örülne neki, ha valamit összerókáznék.

Bassza meg, hiányzik! Rohadtul nem tudom, merre van, azonban már vágyom egy ölelésre, ezért akkor is elmegyek megkeresni, ha tetszik, ha nem. Nekem kell az érintése, amikor letaperol, minden tökéletesnek érződik, akárcsak valami mese.

A gondolataimon és a szeximádatomon fellelkesülve, szinte rohanva indultam meg a fő lakhelyemül szolgáló hálóból, hátha meglelem a herceget.

Jóval lassabb lettem az émelygéstől, minden lépésem bizonytalanná vált, nem tudom, miért nem tűnt fel még senkinek, hogy olyan vagyok, mint valami részeg csávó.

Szeltem a folyosókat, hallgatóztam, benéztem a sarkokon, miközben ráköszöntem az itt sertepertélő cselédekre, ágyasokra, ismerősökre, míg a várban folyamatosan keringő nemesekre csak egy pillantást vetettem.

Settenkedtem mindenfelé, mintha éppen valami barom titkos küldetésen lennék, ami lehet igaz is volt, hiszen ki tudja, Paeris éppen mit csinált. Azért próbáltam nem őrültnek tűnni, habár elég nehéz, ha az elf azt sem tudja, merre megy.

De mázlis napom lehetett, hiszen hamarosan meghallottam a kis drágám hangját, mire egyből elindultam felé. Egy ajtón túlról szűrődött ki, hogy mit beszél, azt résnyire nyitva felejtették, szóval magamhoz híven – meggondolatlanul –, bekukucskáltam rajta.