Royalty 18+ BEFEJEZETT

8. Utálsz?

Mi az édes picsa ez? Paeris már nem tudom, mióta nem hívott magához, eltelt azóta vagy egy hónap, én meg nem dugtam! Azt hiszi, egyáltalán nem vagyok tisztában azzal, ahogy a többieketkúrogatja?

Hiszen mellette fekszem minden este, velem mégsem csinál soha semmit! Volt, hogy mellettem basztak, a csaj nyögött, ő meg engem bámult, és mosolygott. De a büdös életbe is, semmit sem tett velem, pedig az első alkalom után csak ezt várom! A faszomért nem hív magához?!

Elcsesztem valamit, gyűlöl? Tutifix, hogy az elbaszott teljesítményem zavarja, amikor neki kellett meglovagolnia! Nem kellek neki, szörnyű hímringyó vagyok, viszont én vágyom rá! Beszélnem kell vele, basszus, muszáj lesz!

Igazából már pár napja nem alszom vele, egyszerűen túlságosan bassza a lelkem, amit tesz. Leszopják, megcsókolják, ölelgetik, mostanában pedig hozzám sem ért semmilyen szinten. Még itt is kivet a társadalom, baszki!

Jó ebből elég volt!

Határozottan felpattantam az étkezőben, ahol őt a kis kurvái vették körbe, akikkel egyébként nagyon jól kijöttem, azonban Paeris maga köré ültette az összeset, nehogy én is odaférhessek.

Céltudatosan a herceg elé sétáltam, hogy tudja, mi a szitu, és megvártam, amíg felém fordul. A szeme... úgy csillogott, ahogy a múltkor, amikor az ágyban voltam vele, de most mégis mi a fenéért nem akar leteperni?

– Paeris – kezdtem halkan –, beszélnünk kell.

– Persze, minden rendben?

– Lehetne inkább négyszemközt? Ez most elég fontos.

– Rendben hát, akkor legyen úgy – állt fel sóhajtozva, amitől még szarabbul éreztem magam, nem értettem, mi a picsát vétettem ellene.

Arrébb sétáltunk egy félreesőbb sarokba, és ott állt meg velem szemben. Pont olyan szexi, mint akkor, ugyanazt a ruhát viseli, változatlanul szép teremtés, azt meg kell hagyni. Ezzel az ártatlan tekintettel pedig megvan áldva, hogy Gratus rúgná tökön érte, amiért nem lehet haragudni rá.

– Minden rendben? – kérdezte végül.

– Rendben?! Nem, semmi sincs rendben! Olyan vagyok, akár egy darab szar, én sem kellek senkinek!

– Hogy tessék?

– Szerinted nem látom, mikor mindenkit hívsz egy-egy menetre, én meg kimaradok? Mit vétettem ellened?

– Semmit – válaszolta csendesen, és megváltozott az arca, mintha bűntudatot érezne.

– Utálsz?

– Miért utálnálak?

– Nem tudom, én őszintén nem tudom! Mi baj van velem? Csak jóvá akarom tenni, szeretném, ha visszafogadnál, bármit is csináltam.

– Jó, figyelj, Klaern, azért tettem, mert...

– Mert? – tudakoltam rögtön, már elég kétségbeesetten, a bőgés határán.

– Mert aggódom érted, a francba is! A múltkor azt hittem, meghalsz, mert felelőtlenül le akartad rólam venni a ruhát, nem szeretném még egyszer azt a helyzetet!

– Te... te... féltesz?

– Persze, féltelek, elegen haltak már meg ahhoz, hogy így érezzek.

– Én nem tudtam, azt hittem, elcsesztem valamit, rosszul sikerült az este, azért nem akarod.

– Csodálatos este volt, ma pedig lóghatnánk együtt, hogy ne érezd magad kirekesztve.

– Igen? Az nagyon jó lenne! – örömködtem, aztán megöleltem hirtelen.

Azt hittem, bőgni fogok, nem utál! Sőt, félt, hát milyen arika már! Egyem meg azt a jó lelkét ennek a kibaszott szexistennek, senki sem tett még értem ilyesmit! És lóghatok vele, beszélgethetek vele, ha minden jól megy, akár szexelünk is, végre!

Én komolyan azt hittem, hogy kibaszott szar voltam az első éjszakán, azért gyűlölt meg ilyen szinten, esetleg zavarta a képem, megutált, mert nem egy elf mondta már, hogy béna a személyiségem. De megengedi, a szentek szőrös heréire, meg fogja engedni!

Olyan jó lesz újra mellette aludni, hogy tudom, én is számítok, fontos vagyok neki. Esküszöm, baromira beszartam a beszélgetés közben, egyszerűen stresszeltem az egésztől, mégis kedves velem. Nem vagyok egy örök szerencsétlen, ez az!

– Paeris, fiam, megérkezett a nagybátyád egy kisebb küldöttséggel – jelent meg itt a herceg apja, akit csak akkor vettem észre, miután megfordultam. – Üdv... tolvaj – motyogta nekem.

– Gratus faszára, ez nem igaz! Nem is szólt? Gyere, Klaern, spuri felfelé!

– Hogy micsoda?

– Nem kevés félelmet táplál az irányába, mióta elátkozta.

– Hogy ő volt?

– Bizony, hogy ő, gyere már, vagy itt foglak hagyni! – rángatta a kezem a szőke srác, mire én követni kezdtem.

Rohantunk, mintha minimum valaki üldözne minket, úgy siettünk a lépcsőn, kezdtem úgy érezni, ez az egész egy kurva nagy vicc. Amikor az emeleti ablakon kibámultunk, ténylegesen ott ácsorgott egy elf.

Az alakja magas, a bőre szürke, a haja ébenfekete, a szeme pedig akárcsak valami démoné, narancssárga. Egy sötét elf, érdekes. Paeris arcára pillantottam, aztán eltűnődtem rajta, hogy vajon a nagybátyjára is felállna-e a faszom.

Arra jutottam, a sötét elfek nem jönnek be, ráadásul gondolkodóba estem még mellé. Hogy a francban lehet a rokona, mikor nem is hasonlítanak igazán, és mi a fenéért átkozta meg a saját unokaöccsét? Ez a dolog nekem furcsa, tuti áll valami a háttérben.

Ráadásul szerencsétlenen látszott, mennyire fél, így összekaptam magam, hogy én legyek a támasza. Bassza meg! A faszi egyenesen felnézett, majd megkereste a drágaság sárgászöldes tekintetét, és elmosolyodott. Micsoda seggfej!

Erre Paeris ismét futva indult meg, én pedig csak mentem utána a hosszú folyosókon keresztül. Gőzöm sem volt, hová megyünk, akkor a kastély, hogy feltérképezni sem lehet, én inkább nem kószáltam, féltem, valaki lefejez véletlenül.

Céltudatosan tárta ki az egyik ajtót ahová berohant. Eléggé eldugott résznek tűnt ez, bementem mellé én is, majd bezártam magunk mögött. Pár vödör, rongyok, mindenféle fémek és egyebek fényesítésre használt szerek.

– Hé, baszki, ne félj ennyire! Végigloholtunk itt a fél váron, és azt sem tudom, miért tette veled azt, amit tett!

A herceg ekkor már a földön ücsörgött, én jó kurva módjára helyet foglaltam vele szemben, közben a szép pofiját bámultam. Sírt, remegett. Most mi a faszt lehet tenni egy ilyen helyzetben?

Én nem értek az elfekhez, senkihez sem! Hogy nyugtassam meg szerencsétlent, és mondjam el neki, minden a legnagyobb rendben lesz? A kurva életbe, a hülye fejemmel! Gondolkozz, Klaern, használd azt a kugli fejedet!

Jó, akkor én most... megfogom a vállát, aztán az ölembe húzom, keresztbe teszem, mint valami babát, és király lesz az úgy! Már csak meg is kéne tenni vele, nem ártana megmozdítanom hozzá azt a lusta seggemet.

Végül összeszedtem magam, aztán kicsit máshogy megvalósítottam a tervem. A térde alá a bal kezemmel, a hátához a jobbal nyúltam. Úgy megemeltem, aztán közelebb húztam magamhoz. Az oldalán feküdt, úgy húzta össze magát, a karjával a combom fogta át.

– Ne sírj, édesem, mindjárt jól leszel! – simogattam a cukker fejét.

– Mi lesz, ha megint elátkoz?

– Nem átkoz el, itt meg sem fog látni. Nyugi, ha megjelenik is kezelem a helyzetet! Látod, ezt is úgy intézem, mint egy kibaszott profi! Azért ezt értékelhetnéd!

– Értékelem is, a nyakadon van még a fejed, nem igaz? És mellé még dughatunk egyet, amennyiben te is vágysz rá.

– Természetesen nem fogok ellenkezni, ezt te is tudod! – mosolyodtam el perverzen.