Royalty 18+ BEFEJEZETT

20. Meztelen terep

Nem tartott tíz percig sem, mire megtaláltuk a keresett helyet. Takaros volt, de semmi különös, szép, tiszta, otthonos. Némileg jobb a kastély örök folyosóinál, amiken el lehet veszni.

Habár azóta tudom, mi és merre van nagyjából, a dolgok másik része még mindig kérdéses számomra. Bazi nagy az a kastély, Paeris meg lazán jár-kel, akárcsak valami főúr. Jó, ő mondhatni az, hiszen a herceg, megteheti.

Azt viszont nem sejtettem, hogy amint bezárom az ajtót, majd kidőlök az ágyra, ő ledobja a ruháit, aztán odafekszik mellém. Gratusra, teljesen meztelen, el sem hiszem!

– Baszki... Te annyira kicseszettül gyönyörű vagy amúgy! Ugye, tudod?

– Ó, köszike – válaszolta elpirulva, a legaranyosabb arckifejezéssel.

Magamhoz öleltem, és megcsókolgattam egy kicsit a nyakát, amin úgy imádom azt a feszes bőrét. Megsimítottam minden porcikáját, hiszen annyira akartam így látni, hogy az első nap meghaltam volna miatta. Ez nem olyan, mint mikor mást mértem fel így.

Paeris életem szerelme, a teste pedig egy rejtett csoda volt idáig, amit kívántam, mindenhogy. Most is kívánom. Nem vett el semmit a gyönyörűségéből a dolog, még mindig olyan szép, mint gyíknak a légy, zabálnivaló.

Megpihentünk együtt, nagyokat lélegeztem, habár minden levegővétel nehezebb lesz, ahogy halad előre az átok. Kivan tőle a tököm, így annyira nem szórakoztató minden, de sebaj, a hercegem örökké az marad.

A végtelenül forró testét simogattam egész végig, a ruhám is levettem hozzá, hiszen így volt igazi élmény. Összegabalyodva aludtunk, csodálatosan éreztem magam, amiért csak vele osztottam meg az ágyat, és tudtam, immár csakis az enyém.

– Jó reggelt! – nyújtózott óriásit a szőke srác, mire átkaroltam a nyakát, aztán csókot nyomtam az arcára.

– Jó reggelt! Hogy aludtál?

– Faszán, csodálatos így meztelenül, főleg veled, annyira szép éjszaka volt! – áradozott a szerelmem, aztán a mellkasomra tette azt a kugli fejét.

– Pedig nem basztalak meg.

– Tudom, hogy nem, viszont jól esett a közelséged.

– Minél többen, annál jobb?

– Nem tudom, te elég vagy. Így nem kell stresszelnem, ki melyik oldalon fér el, aztán meg ki az, akinek egyáltalán nem jut hely.

– Nekem mindig jutott.

– Persze, mert a nyomomban jártál, köcsög! Amúgy hogy aludtál?

– Rólad álmodtam. Valami mezőn feküdtünk az undorító kullancsok között – vagyis feltételezem, voltak azok is –, és a kék égen bámultuk a felhőket. Aztán azt mondtad az egyikre, hasonlít a farkamra.

– Biztosan rendkívül romantikus lehetett, ahogy azt mondtam: hé, Klae, az nem a te baszott nagy elf farkad?

– Gratusra, ne nevettess! – röhögtem a válaszán. – Fáj!

– Sajnálom!

– Ne sajnáld, jó veled, nagyon jó!

– Akkor azt mondod, nyugodtan beszéljek össze mindenféle hülyeséget?

– Igen, azt. Nevetni jó érzés, csak levegőt nem kapok eléggé, meg fáj, ellenben lelkileg gyógyít. Te teszed ezt velem. Azt hiszem, a testem is valahogyan gyógyítod.