I am afraid of you ( Befejezett)

3 Érintés

Másnap eléggé frusztrált volt a hangulatom, ahogy fel keltem le zuhanyoztam, miután beszárítottam a hajam le mentem, bár nem akartam, de mivel még nem ismerem az itteni dolgokat nem akarom hogy valami miatt mérges legyen, például ha nem jövök le időben vagy ilyesmi, apától már azért is verés járt.

Mikor a konyhába érek ő már ott ül az asztalnál, a telefonját nyomja.

- Jó reggelt. - köszönt mikor észre vesz.

- Jó reggelt. - mondtam.

- Gyere ülj le. - mondja, így le is ülök.

- Nem minden nap vagyok itthon, ma sem leszek, 9 kor megyek 15 kor jövök, de vannak napok amikor itthon leszek, tudni fogsz róla. - Kezdi el magyarázni.

- Viszont, szeretném ha ettől függetlenül betartanál dolgokat, napi háromszor eszel és mindent amit csinálsz tudni fogok, akár a szobádban akár máshol. - mondja és én egyből a plafonra szegeztem a tekintetem, és a vezetékeket kezdtem nézni.

- Okos lány. - mondja ezzel a tudtomra adva hogy igen, mindenhol van kamera.

- Ugye azért a mosdó tabu? - nézek vissza rá.

- Azért annyira még én sem vagyok elvetemült. - válaszol. Ez egy kicsit meg nyugtató.

- Na meg, egy hét hamar eltelik. - teszi hozzá amivel újra gyomorgörcsöt okoz nekem.

- El fogsz késni. - nézek az órára, mire ő is oda pillant. Csak azt akartam hogy menjen, igazából nem érdekelt hogy el késik-e vagy sem.

- Igaz, megyek is, légy jó. - mondta majd el ment, már csak a bejárati ajtó záródását hallottam.

Vettem egy mély levegőt, fel álltam majd a tányérokat oda vittem a mosogató tálcára, ahol éppen ott állt egy idősebb nő.

- Oh kisasszony nem kellett volna, el hoztam volna. - mondja kedvesen.

- Szívesen hoztam. - mondom bár mosoly nem szökik az arcomra, így nem biztos hogy el hiszi.

- Egyébként Amelia vagyok, hívhat nyugodtan így. - mondom mire mosolyog.

- Én Andrea vagyok. És tegez nyugodtan. - mondta ő is.

- Régóta dolgozol itt? - kérdezem.

- Már csak nem 10 éve. - felelte.

- De akkor Nox hány éves? - kérdezem.

-27 - feleli.

- És te? - kérdez vissza.

-20 - válaszolok.

- Ez remek 7 év közöttetek nem sok. - mondja.

- Sok lány volt már itt? - kérdezem meg.

- Erről nem beszélhetek de voltak, bár végül mindig el mentek, így vagy úgy. - mondja.

- Mit jelent az hogy így vagy úgy? - kérdezem meg.

- Vagy maguktól mentek vagy ki dobta őket. - mondja.

- Te milyen okból jöttél ide? - kérdezi.

- Én nem akartam ide jönni. Az apám dobott oda neki, utál, azóta hogy anya meg halt. Azóta én csak teher voltam a vállán, Nox meg azt mondta kapóra jöttem neki, szóval itt sem jobb mint ott. Gödörből gödörbe. - magyarázom, és nem is tudom minek mondtam el neki, de jól esett.

- Sajnálom. - mondja szomorkás tekintettel, tényleg sajnálta, az első ember életem során akinek együttérzést látok az arcán.

Nem sokkal ezután fel mentem a szobámba, jól esett ez a kis beszélgetés, rég voltam már őszinte bárkivel, még ha csak egy-két mondat erejéig is.