I am afraid of you ( Befejezett)

18 Vihar előtti csend.

Másnap fel kelve Nox karjai között ébredek, hozzá vagyok bújva, kezeim a mellkasa előtt, ő pedig ölel engem, az estére vissza gondolva pír szökik az arcomra, egy másodpercét sem bánom, annyira figyelmes volt, és visszafogta magát miattam már annyiszor, remélem idővel tudok majd viszonozni mindent amit értem tett.

Kicsit meg mozdulok, mert el vagyok zsibbadva, morran egyet, majd egyik kezével a hajamba túr és magához húz kicsit szorosabban.

- Jó reggelt cica. - Mondja mély rekedtes hangján.

- Jó reggelt Róka. - Mondom én is. Kicsit el húzódik tőlem hogy a szemembe tudjon nézni.

- Hogy érzed magad? - Kérdezi érdeklődően.

- Jól, felszabadultan. - Mosolyogtam rá.

- Gyere zuhanyozzunk le. - Mondja és már kel is fel.

- Együtt? - Kérdezem tőle.

- Igen, együtt, azt ne mond hogy szégyenlős vagy a tegnap este után..- Mondja az arcomat fürkészve.

- Én...- Nincs semmi jó ötletem jelenleg hogy ezt meguszam.

- Am..Tegnap mindent láttam, és mindent szerettem, minden porcikádat, semmi olyan nincs rajtad amit szégyellened kéne...na gyere- Mondta és minden szava melegséggel töltött el.

Fel ültem az ágyban, kicsit a hajamba túrtam, vettem egy mély levegőt majd ki takartam maga, lassan fel álltam és felé léptem, hirtelen meg fogta az egyik kezemet majd magához rántott, így a mellkasom hozzá simult az övéhez, egyik kezét le vezette majd a fenekemre markolt.

- Ne szégyellj előttem semmit érted? Vagy el fenekellek. - Mondta komoly hangon de én nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak így inkább az alsó ajkamba haraptam hogy elfojtsam a mosolyom. Ezután be mentünk a fürdőbe, meg engedte a zuhanyzóban a vizet majd be állt alá,azután pedig én is követtem őt és el húztam magam mögött az üveg ajtót.

Le mosakodtunk és én már fordultam volna meg hogy ki nyissam az üveg ajtót, amikor hirtelen neki nyomott az üvegnek, mélyen nézet a szemembe, haja kissé a homlokára tapadt, az arcán le folytak a víz cseppek, végig a mellkasán, le a ki dolgozott kockás hasán, a rohad életbe.

A tekintetében tűz volt, mintha fel akarna vele égetni, és amikor az egyik keze az oldalamat érte, mintha a meleg víz sugár után, még forróbban hatna mint azelőtt.

- Ne siess angyalom, még nem fejeztem be. - Mondja komoly hangon.

- Micsodát? - Kérdezem, s picit talán a hangom is meg remeg.

Egyik kezét a lábaim közé vezeti és ingerelni kezd.

- Ezt. - Mondja sejtelmes hangon. majd az ajkaimra tapad, most nem óvatos, heves és érzéki minden mozdulata, úgy érzem szét akar tépni, másodpercek alatt gázolja át a határaimat, az összes létező gátlásomat és csak a vágy él benn, szinte reagálni sem tudok a tetteire annyira heves így inkább csak át adom magam neki, hisz be kell valljam, élveztem mindent amit csinált.

Miután be fejeztük a kissé el húzott zuhanyzást, le mentünk reggelizni, Andrea már lent volt a konyhában.

- Szia Andrea. - Köszöntem mosolyogva és megöleltem.

- Sziaaa. Veled mi történt? - Kérdezi mosolyogva.

- Csupa jó. - Mondom neki mire el neveti magát.

- Azt meg hiszem, mintha ki cseréltek volna.- Mondja.

- Ugy is érzem magam. - Mondom. Mikor Nox mellénk lép abba hagyjuk a sejtelmes csevegést.

- Na mi történt? Rosszkor jöttem? - Utal arra hogy el csendesedtünk.

- Nem, már kész a reggeli üljetek le. - Mondja Andrea, és mi így is teszünk.

Reggeli után, Nox kérte hogy menjünk a szobába, filmet néztünk, beszélgettünk, ki élveztük egymás társaságát, és ez jó volt így.

- Mond csak Am. Így képzelted el az első alkalmat? - teszi fel a kérdést.

- Sosem gondolkodtam ezen igazán, bár az utóbbi időben eszembe jutott, mikor veled voltam, de azt hiszem jobb volt mint gondoltam, sokkal. - mondom egy halvány mosollyal.

- És a zuhanyzóban történtek? - kérdezi. Arra lenne kíváncsi mennyire vagyok nyitott?.

- Nem volt vele problémám, mármint jó volt. Élveztem. - mondom mire mosolyog.

- Rendben, holnap viszont újra munka. - mondta.

- Igen, nekem is el kell kezdenem a plakátot. - mondom.

- Am. Bármit hozzon is le a sajtó, ne foglalkozz vele rendben? Nekem elég vagy, így ahogy vagy, a többi nem számít. - mondta komolyan.

Erre nem mondtam semmit, oda húzódtam hozzá majd megcsókoltam.

- Szeretlek. - mondtam neki.

- Én is téged Am. - mondja, majd magához ölel.

Így telt hát a mai napunk, rá pihentünk a holnapi napra, és még nem is tudtuk mennyire is nagy szükség volt rá.

Az utóbbi két napot meg nézve rá döbbentem hogy már nem tudnék nélküle élni, és nem is akarok, de tudjátok, a sors néha át láthatatlan. És amikor azt hinnéd minden rendben, akkor fordul fel minden.

Már csak az a kérdés, hogy akiben te hiszel, hisz e benned.