I am afraid of you ( Befejezett)

7 Apa

Másnap reggel, fel keltem majd a reggeli rutinom el végezve, le mentem a konyhába, mint minden reggel Nox ott várt.

- Jó reggelt. - köszönt.

- Jó reggelt. - mondtam majd oda lépkedtem az asztalhoz és le ültem vele szemben, fáradt voltam annak ellenére hogy aludtam, és rossz kedvem volt, mármint a megszokottnál jobban. Úgy éreztem, hogy valami rossz fog ma történni de nem tudnám meg mondani hogy miért.

- Ma nem leszek itt, viszont nem lesz bent Andrea sem, úgyhogy a kaját neked kell meg oldanod míg haza nem értek. - mondja.

- Meg leszek. - mondom.

- Rendben, akkor én megyek. - mondja majd fel áll. Felém lép, és le hajol hozzám. Ahogy fel nézek rá tudom mi fog történni, és hiába is nem akarom, muszáj.

Meg csókol, amit viszonoztam a megbeszéltek szerint, aztán el ment. Egyedül maradtam a házban.

Felmentem az emeletre, mivel nem sok jó dolgot tudok itt csinálni így böngészni kezdtem a közösségi oldalakat amikor szembe futottam egy cikkel.

Hauder Lenox a férfi aki minden nő álma és mégis mostanra már úgy néz ki senkié sem lehet, ugyanis fotósaink egy kis csapata lencsevégre kapta öt egy lánnyal, és ahogy a képeken látszik nagyon szerethetik egymást, bár úgy néz ki egyenlőre próbálja óvni a sajtó és a kamerák elől, Mr.Nox is nagyon jól tudja hogy ez az állapot már nem sokáig maradhat fent, feltéve ha nem akarja bezárva tartani.

Mind ezek után inkább le zártam a laptopom képernyőjét, miért ilyenek az emberek? Mármint megértem hogy rajonganak érte meg szeretik, már amennyire ez lehetséges mind annak ellenére hogy nem is ismerik, de miért akarnak ennyire bele vájni mások életébe, miért van az hogy ha össze jön egy lánnyal akár, azt ki utálják ha nekik nem tetszik vagy szimplán azért mert nem lehetnek a helyében, mint sem hogy örülnének a boldogságának.

Miután be fejeztem értelmetlen gondolat mentem, és nem azért értelmetlen mert valóban az, hanem ez tipikusan az a dolog amin mindegy mennyit gondolkodik az ember, nem fogja meg érteni és nem lesz rá válasz. Szóval miután be fejeztem a felesleges agyalást az órára néztem 10 perc múlva dél.

Le mentem valami enni való után kutatva, láttam egy dobozt a hűtőben, ki vettem, mikor le vettem a tetejét valami sötét fekete cucc volt benne, vettem egy kicsi kanalat majd bele kóstoltam, nem bántam meg, lekvár volt, de valami isteni finom. Vettem elő kenyeret hozzá, le hoztam a laptopot, amin kapcsoltam zenét, és fel ültem a pultra, igen oda, ehhez volt kedvem. És élveztem hogy megtehetem.

Meg feledkezve mindenről ringatóztam a zenére és ettem, most valóban jól éreztem magam, most tényleg úgy éreztem hogy kezd meg melegedni a szívem, és már ott tartottam hogy mosoly szökik az arcomra, amikor meg hallottam a csengő hangját. le tettem a kezemből a kanalat és a kenyeret majd oda mentem az ajtót ki nyitni, de bár ne tettem volna.

- Szia lányom, hoztam neked valamit. Be mehetek? - kérdezi, nem mertem úgy vissza szólni neki hogy tudom most bármit meg tehet velem, így inkább csak félre álltam az ajtóból. Be lépett az ajtón, én a konyhába mentem vissza, ahová ő is követett, kikapcsoltam a zenét és el tetem az asztalról a dolgokat.

- Mit hoztál? - Kérdeztem meg végül.

- Tudod úgy éreztem a múlt nap, hogy neheztelsz rám, el engedem mert tudom hogy így volt, de úgy hiszem már meg nyugodtál és jól ki jöttök, mert ha még egyszer így beszélsz velem azt nagyon fogod bánni. - mondta lesújtó hangon. - Jól sejtem hogy nincs itthon senki? - Kérdezi mire görcsbe szorul a gyomrom.

- Dolgozik. - Mondom. Erre felém kezd lépkedni, mire el hátrálok, csak el neveti magát.

- Apa, ha észre veszi.....- Kezdem.

-Nem fogja, majd olyan helyen érlek ahol nem látja, ahogy ismerlek még nem tart ott a kapcsolatotok. - Mondja kemény tekintettel nézve rám, falba ütközőm. Éppen felém emeli a kezét mikor észbe kapok.

- Be van kamerázva a ház. -Mondom hirtelen mire meg áll.

- Ezt nem tudtad volna hamarabb említeni? - kérdezi idegesen.

Kihasználva a helyzetet, vissza mentem a pult mögé, rám nézett majd meg kerülte, én pedig hátra nyúltam egy kés után. Mikor elém ért ennyit kérdezett.

- Hol nincs kamera? - a hangja nagyon vészesen cseng.
-Vagy sehol sincs csak át akarsz verni igaz? Te kis....-A hajamba túr majd meg szorítja azt.
-Hogy mennyire el akarlak intézni téged. - mondja majd a másik kezével már ütne ha nem szúrom oldalba a késsel.
- Mi a...- Nyöszörögte.

Ezután csak fordult egyet és a ajtóhoz siet.

- Ki foglak csinálni, ezt garantálom. - Mondta majd el ment.

Csak néztem magam elé, éreztem ahogyan le folynak az arcomon a sós könnycseppek, meg öltem volna, le csúszom a padlóra és csak zokogni tudok, azt hittem itt békén hagy, azt hittem itt nem bánthat, de nem így van, akkora fájdalmat éreztem amit nem bitram már elviselni, a kezemmel a padlót ütöttem és ott próbáltam le vezetni a fájdalmam, ami némileg sikerült is, de miután meg nyugodtam úgy egy óra múlva, akkor érzékeltem csak hogy nagyon fáj a bal csuklóm.
Biztosan meg rándult vagy valami, a francba, egy kis mozdulat és máris fáj, vettem egy mély levegőt majd fel mentem a szobába, le dobtam magam az ágyba és azt hiszem ezzel a lendülettel el is aludtam.

Arra kelek, hogy valaki az arcomat cirógatja, mikor ki nyitom a szemeim, Nox-al találom szemben magamat.

- Szia cica. Ma nem volt időm meg nézni a kamerákat, történt valami? - Kérdezte.

- Szia róka. Ez most teszt? - kérdezem tőle.

- Nem, tényleg nem volt időm, tudod mit, nézzük meg együtt. - mondja majd elő veszi a telefonját.

- Nem, nézd csak meg, de én nem akarom látni. -Mondtam majd el fordultam tőle.

Csend van, majd hallok egy kis kuncogást, gondolom dél felé jár.

- A franc......Amélia. - Hallom a nevem. - Mutasd a csuklód. - Kéri.

Fel ülök az ágyon, majd felé tartom a kezem, kicsit fel puffadt egy ponton, meg nézi, majd ki megy, be hoz valami ragasztó szerű dolgot, meg egy fáslit és egy, gumis merevítőt.

- Ez majd el mulasztja a fájdalmat. - Mondja, amikor ki teker egy darabot a ragasztós tapaszból, majd fel ragasztja arra a pontra ahol sérült a kezem. Miután gondosan le fáslizta és rá húzta a merevítőt ami amúgy szerintem már nem kellett volna de nem szóltam bele, a szemembe nézett.

- Most néznem kellett volna azt a kicseszett kamerát. -Mondja.

- Semmi baj, nem tudhattad, még az én fejemben sem fordult meg. - mondtam.
- Csak azt hittem hogy azzal hogy ide küldött, azt akarta hogy ne legyek vére mellette, de ha így lenne nem akarna ide jönni. - magyarázom.

- Valamit el akar ezzel érni, de addig is nem hagyom hogy egyedül maradj ebben a házban ezen túl, mindig lesz itt valaki. - Mondta.

Nem tudtam meg állni, fel emelkedtem az ágyról és a nyakába borultam, most elsőnek éreztem a közelében enyhe melegséget, még mindig fájdalommal jár hogy hozzám ér, de most nem engedtem meg magamnak hogy el húzódjak tőle.

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész is, ha igen akkor nefelejtsetek el dobni egy csillagot. Köszönöm hogy itt vagytok. Puszyy🥰❤