I am afraid of you ( Befejezett)

5 Domboldal

Reggel ott ébredek mellette az ágyban, ahogy ki nyitom a szemem ott fekszik mellettem, engem figyel, ahogy találkozik a tekintete az enyémmel össze kapcsolódik, fürkész, próbálja le olvasni mit érzek most hogy így ébredtem, enyhe fájdalmat, félelmet, nyugalmat, feszültséget, vegyesen mindent. De ezt nem mutattam ki.

Azt mondta ma itthon lesz, gondolom ezért van még ágyban, másképpen miért lenne?

- Jó reggelt. - szólal meg végül.

- Jó reggelt. - mondom én is.

- Gyere, menjünk reggelizni. - mondta majd már kelt is fel az ágyból. Én is ki másztam, kezemmel kicsit átfésültem a hajamat, majd megigazítottam a láncot a nyakamban, mivel el volt fordulva.

Le mentünk a konyhába, ahogy Andrea meg látott a nyakamban levő láncot nézte majd vissza rám, végül csak elmosolyodik, na jó, ez fura volt. Miután meg reggeliztünk Nox fel ment valamiért, én oda vittem a tányérokat szokásosan.

- Andrea. Miért nézted annyira ezt a láncot? - kérdezek rá kertelés nélkül.

- Azt a bagoly, egyszer itt volt Nox anyja látogatóban, ő adta neki, azt mondta idézem, fiam az akinek ezt a nyakába teszed, ő veled marad, ő tette a nyakadba? - kérdezi megint én meg azt sem tudom mi jár hirtelen a fejemben.

- Igen - mondom.

- Szerintem kedvel. - mondja Andrea vigyorogva.

- Ilyen már jó rég nem volt. - mondja, majd hirtelen magához ölel, én meg csak le fagyva állok. Majd lassan emelem karjaim köré hogy visszaöleljem, bár nem sokat érzek. Mikor fel nézek Nox minket néz a lépcső alján.

- Majd meg látod igazam van. - mondja mikor el enged.

- Ha így lesz te tudod először. - mondom neki mire csak mosolyog. Nekem ez miért nem megy? Pedig egész kellemesen érzem magam, mégsem mennek az érzések.

- Amelia. - hallom Nox hangját.

- Igen? - nézek rá. De meg zavarja a csengő hangja. Oda lép az ajtóhoz majd ki nyitja azt.

Aztán meg hallom apám hangját a lakásban, ki ráz a hideg, miért van itt? Nem akarom látni.

Majd be lép az ajtón.

- Szia lányom, gyere had öleljelek meg. - néz rám, semmi ellenségeset nem látok benne, de amikor felém lép automatikusan hátrálok egyet, mire megtorpan.

- Amelia, mi bajod van?. - lép megint felém de én megint el hátrálok.

- Azt hiszem, kellőképpen világos voltam amikor el jöttem, azt hittem hogy értelmet nyert benned a mondani valóm célja, már a reakciód alapján. - mondtam mire hirtelen kezet emelt de nem lendítette felém, meg állította magát, és nem reagáltam rá, belül össze tudtam volna zsugorodni, de tartottam magam, rezzenéstelen arccal néztem rá, mert tudom hogy ezzel jobban dühítettem mint bármivel.

- Szóval így játszunk? - kérdezi.

- Én adok neked egy új életet, te meg hátat fordítasz? - kérdezi megint.

- Te már akkor hátat fordítottál, amikor anya meg halt. - mondom mire meg tudott volna ölni.

- Nem kell ide jönnöd, akkor vagyok rendben, ha tudom hogy nem látlak soha többé. - mondtam neki, majd fel mentem az emeletre a szobámba.

Fel ültem az ágyra, fel húztam a lábamat és a térdemre hajtottam a fejemet, hagytam hogy lefolyjanak a könnyeim.

Vettem pár mély levegőt hogy meg tudjak nyugodni. Miért jött ide? Most megint fel kavart bennem mindent.